"Az ilyen magaslatokban hatalmas mennyiségű napfény verődik vissza a havas lankákról, így a lesiklók valósággal lubickolnak a minden irányból érkező sugárzásban" – mondta el a Reuters hírügynökségnek Peter A. Andersen a Kaliforniában működő San Diegó-i Állami Egyetem Kommunikációs tanszékének kutatója.

A szakemberek 32 magasan fekvő síparadicsomot látogattak meg Észak-Amerika nyugati részében és négyezer UV-vizsgálatot végeztek, egy részüket közvetlenül a nap felé, a többit az ég más részeire, illetve a napos lejtőkre irányítva. A kutatók számos alkalommal mértek 10, vagy "rendkívül magas" sugárzási értéket, amelyeket az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) UV-indexére alapoztak. (A WHO az UV-indexet 0 és 11+ közötti tartományban kategorizálta).

A mérések szerint az UV-sugárzás délben volt a legerősebb, és a tavaszi időszakban – amikor az ég tisztább és már melegebb van – a magasabb és alacsonyabb lejtőkön is jóval intenzívebb volt, mint a téli hónapokban. A felhők felére csökkenthetik az UV-sugárzás mértékét, ám még így is hatalmas mennyiségű káros sugár képes átszökni rajtuk. Az időjárási feltételektől függően egy síparadicsomban éppoly magas lehet az UV sugárzás mértéke, mint egy napsütötte strandon – mondta Andersen.

A síelőkkel és snowboardosokkal készített interjúk azt mutatták, hogy az emberek nem fordítanak elegendő figyelmet az UV-sugárzás mértékének megfelelő védekezésre. Többségük nem az ajánlott harminc perccel korábban keni be magát a fényvédő krémekkel, amelyek így nem tudnak rendesen beszívódni a bőrbe. A szájvédő balzsamok használata, a napellenzős sapkák és védőkesztyűk viselése sem jellemző a lesiklókra. Ugyanakkor ahogy emelkedett az UV-sugárzás erőssége, a felnőttek hajlamosabbak napszemüveget és fényvédő krémet használni.

Az utóbbiak alkalmazásának kulcsa a rendszeres újrakenés, hangsúlyozza Andersen, a krémek hatását ugyanis az UV-sugárzás is csökkenti, illetve az izzadság és a csapadék hatására lekopnak a bőrről. "Mindent tegyünk meg amivel minimalizálni tudjuk a leégést! Együnk az árnyékban, és ha kell, ott várjuk be a többieket. Kerüljük a déli napsütést és ne a legragyogóbb tavaszi napokon menjünk a hegyekbe" – tette hozzá Andersen.