Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO 2010. augusztus 10-én hivatalosan befejezettnek nyilvánította a tavalyi influenza-világjárványt, amely nem járt olyan súlyos következményekkel, ahogy indulásakor éppen a WHO megjósolta, de Katherine M. Harris és munkatársai emlékeztettek arra, hogy 1918-ban az emberiség történetének legszörnyűbb influenza pandémiája 20-40 millió ember halálát okozta világszerte.

A H1N1-vírusfertőzés az Egyesült Államokban nagy lecke volt arra, mennyire lennének képesek megfelelően cselekedni, ha igazi világjárvánnyal kellene szembeszállni. A tanulságok nem megnyugtatóak.

Az első, nyilvánvaló tanulság, hogy nincs olyan mértékű kapacitás, amely gyorsan kirobbanó járvány esetén rövid idő alatt kifejlesztené, előállítaná és szétosztaná a kórokozó ellen megbízhatóan hatásos védőoltást. Ehhez az Egyesült Államokban megfelelő befektetésekre és hatékony szervezésre volna szükség. Ez kulcsfontosságú kérdés, mert a gyors oltás nem csak védené azokat, akik megkapták az oltóanyagot, hanem ha időben, sok embert sikerülne beoltani, az lefékezné, sőt megállíthatná a járványt.

Mikor tavaly márciusban a H1N1 vírus megjelent, az új, hatásos és biztonságos oltóanyag meghökkentő gyorsasággal elkészült, de nem jutott el a nagyközönséghez, csak az év vége felé, amikor már mind kevesebb ember kívánta magát beoltatni. Ez magyarázza, hogy 70 millió felhasználatlan oltóanyag maradt a gyártó cégek nyakán.

Hiába sikerül a megfelelő vakcinát elkészíteni, ha a társadalomnak olyan nagy része visszautasítja az oltást, ahogyan történt. A hiteles tájékoztatás hiányzott, a WHO rémtörténetekkel ijesztgette a világot, bár a valóság ezt – szerencsére – nem erősítette meg. Jó példa erre, hogy Mexikóban, ahol a járvány először tört ki, végül 63, bizonyított H1N1 okozta haláleset fordult elő. A közlekedési balesetek sokkal több áldozatot követelnek évente.