Semir Zeki professzor és John Romaya, a UCL Wellcome Neurobiológiai Laboratóriumának munkatársai 24 önkéntest kértek meg arra, hogy miközben funkcionális MR-vizsgálaton esnek át, nézzék meg szerelmük fényképét, valamint olyan azonos nemű barátaik fényképét, akik iránt nem tápláltak szerelmes érzéseket.

A 19-47 éves alanyoknak a vizsgálat előtt és után is értékelniük kellett érzéseiket partnerük iránt, és az ún. Kinsey-skála alapján nyilatkozniuk kellett szexuális orientációjukról. Az fMR-vizsgálat eredményei hasonló aktivitás mintát mutattak a különböző csoportokban, és agykérgi, illetve agykéreg alatti aktivitást egyaránt jeleztek, főleg olyan agyi területeken, ahol magas a dopaminerg idegi átvivőanyagok aktivitása.

A vizsgálatból az is kiderült, hogy jelentős deaktiválódás figyelhető meg az agykéreg ítélkezésért felelős területein minden emberben, függetlenül attól, hogy heteroszexuális vagy homoszexuális, férfi vagy nő. Ez alátámasztja a közismert mondást is, miszerint a szerelem vak.

A PLoS One kiadásában közzétett tanulmány szerzője elmondta, hogy kutatását a szerelem megfogalmazásának világirodalmi kifejeződése ihlette: Platón, Shakespeare, Dante, Rúmi és Verlaine mellett számtalan szerző hasonló érzelmeket fejezett ki attól függetlenül, hogy ellenkező vagy azonos nemű kapcsolatokról volt szó. A kutatás eredményei is alátámasztják ezt a kétértelműséget.