A kígyó- és pókfóbia nem velünk született, de igen hamar, már az első életév során kialakul kutatók szerint. A veszélyes állatoktól való irtózás annak ellenére gyakori, hogy a legtöbb érintett személyesen soha nem találkozik velük.

A newarki Rutgers Egyetem kutatói héthónapos kisbabáknak egyszerre két felvételt játszottak le, az egyiken egy kígyót, a másikon egy szelíd állatot láthattak. Ugyanakkor lejátszottak nekik kétféle hangot is: egy félelmeteset és egy vidámat. A Current Directions in Psychological Science című lap beszámolója szerint a kicsik a félelmetes hang hallgatása közben inkább a kígyót nézték, de ugyanakkor a félelem legkisebb jelét sem mutatták.

Egy másik kísérlet során hároméveseknek kilenc különféle kép közül kellett kiválasztaniuk azt, amelyiket kérték tőlük. A gyerekek a kígyót sokkal hamarabb felismerték, mint a virágot, vagy akár a többi, kígyóhoz hasonló állatot, mint a hernyót vagy békát. Azok a gyerekek, akik féltek a kígyótól, ugyanolyan gyorsan ismerték fel azt, mint azok, akik nem.

Korábbi tanulmányok már bebizonyították, hogy az ember könnyen megtanítható arra, hogy bármitől féljen. Egy svéd kísérlet során például önkéntesekre enyhe áramütést mértek, miközben kígyók, pókok, virágok és gombák képeit mutatták nekik, és ugyan valamennyi kép a félelem érzetét ébresztette bennük később, a kígyóktól és pókoktól való félelem tovább tartott.

„Lényegében arra akarunk rámutatni, hogy bizonyos állatokkal kapcsolatban nagyon gyorsan elsajátítjuk az előítéleteket, és mi is undorítónak, rossznak gondoljuk azokat – fejti ki Dr. Vanessa LoBue, a kutatók egyike. A kisbabák is nagyon hamar felismerik a kígyót, és gyorsan megtanulnak félni is tőle.”