A krónikus vesebetegség és az általa okozott szív- és érrendszeri betegségek előfordulása járványszerűen, évente mintegy 6-7 százalékkal növekszik az egész világon, és ma már minden tizedik felnőtt szenved tőle. A krónikus vesebaj alattomos betegség, mert csak a végső stádiumban produkál látványos tüneteket.

A krónikus vesebetegség esetén a vese funkciói csökkennek, működése teljes mértékben már nem állítható helyre. A szív- és agyi erek meszesedése mellett fokozatos csontvesztés is kialakul, ugyanakkor a vesén belül csontszerű képletek jönnek létre. Minél inkább zsugorodik a vese, annál nagyobbra nő a szív, ez okozza a szívelégtelenséget. A krónikus vesebetegeknél a szívinfarktus veszélye kétszeres, az agyi érkatasztrófáé háromszoros.

A veseelégtelenség azonban késleltethető, sőt a folyamatot meg is lehet állítani, ezért nagy annak jelentősége, hogy a beteg időben jusson el az orvoshoz, ahol a betegség egyszerű vérvételből, illetve vizeletmintából állapítható meg.

A korszerű dialízis (művesekezelés) segítségével a veseműködés bizonyos szinten fenntartható, a világon kétmillió embert már csak ez tart életben. A krónikus veseelégtelenség kezelésében a molekuláris és sejtbiológiai kutatások eredményei jelenthetnek áttörést. Jelenleg a szervátültetés a legjobb megoldás, a betegek a transzplantáció után az egészséges emberekéhez hasonló életet élhetnek.

Magyarországon a lakosság tíz százaléka, mintegy egymillió ember szenved krónikus vesebetegségben, és mintegy tízezren részesülnek vesepótló kezelésben, ám a betegek többsége érelmeszesedés, szívelégtelenség miatt még azelőtt meghal, hogy dializálhatnák őket.

Hazánkban tavaly több mint háromszáz veseátültetést végeztek, amiből az élődonoros átültetések száma 42 volt. Bár ez az összes szervátültetés több mint felét jelenti, a várólistán lévők száma így is gyorsabban nő, mint azoké, akik a sikeres átültetés miatt lekerülnek róla, nagy probléma ugyanis a vesedonor-hiány.