Anne Bronikowski, az Iowai Állami Egyetem és Susan Alberts, a durhami Duke Egyetem kutatói hét majomfaj csaknem háromezer egyedének öregedési folyamatát hasonlították össze. A szóban forgó állatok madagaszkári szifaka makik, Costa Rica-i csuklyásmajmok, brazíliai pókmajmok, kenyai fejdíszes cerkófok és páviánok, valamint csimpánzok és gorillák voltak.

Öregedési folyamatuk, amelyet a kutatók az életük folyamán alakuló elhalálozási valószínűség alapján jellemeztek, minden fajnál hasonlóan alakult, és megfelelt az emberre jellemzőnek – írja a Die Welt című német lap internetes kiadása. Azaz a fiatal korban jellemző magas elhalálozási esélyt egy viszonylag biztonságos szakasz követte, majd ezután folyamatosan nőtt a kockázat.

Más szempontból is hasonlítanak a majmok az emberre: a vizsgált fajok szinte mindegyikénél a nőstények élnek tovább, a hímek halálozási esélye korábban kezd el növekedni. Kivételt képez ez alól a brazíliai pókmajom, amelynek hímjei hasonló kort érnek meg, mint a nőstények, valószínűleg a nőstényekért folyó kevésbé agresszív versengés miatt. A szifakák hímjei ezzel szemben egész életükön át heves harcokat vívnak egymással a nőstények kegyeiért, így különösen gyorsan öregszenek és halnak meg.

A különböző fajok öregedése közti különbség nem függött össze azok rokonsági fokával, kizárólag életkörülményeik befolyásolták. Ezek szerint pedig az ember, hosszú élete dacára még mindig tipikus főemlős. A modern orvoslásnak köszönhetően az emberek a világ számos részén sokkal hosszabb ideig élnek, mint korábban. Azonban még mindig nem tudjuk, mi határozza meg maximális életkorunkat – hangsúlyozta Alberts. Állati rokonaink tanulmányozásával többet tudhatunk meg öregedésünk rugalmasságáról.