Howard Friedman, a riverside-i Kaliforniai Egyetem pszichológusa és kollégája, Leslie Martin hallgatók és doktoranduszok segítségével húsz éven át elemezték 1500 ember személyiségjegyeit és sorsát. A kutatók eredményeikről most könyvet jelentettek meg. A Longevity Project néven futó kutatást Friedman egy 1956-ban elhunyt kollégája, Lewis Terman kezdte 1921-ben, amikor egy csoport kivételesen tehetséges, akkor tíz év körüli gyereket kezdett el vizsgálni – tudósít a Die Welt című német lap internetes kiadása.

A kutatásból többek között kiderült, hogy bár a házasélet a férfiak egészsége szempontjából jótékony hatással bír, nők esetében nincs különösebb jelentősége. A házas férfiak nagy valószínűséggel megérték 70. születésnapjukat, ám az elváltaknak már csak a harmada. Az elvált nők ugyanakkor hasonló kort érték el, mint házasságban élő társaik.

A talán legmeglepőbb eredmény az volt, hogy a boldogság és az egészség nem úgy függ össze, mint a kutatók elvárták volna, ugyanis nem a legvidámabbak és a legboldogabbak éltek legtovább, hanem a legóvatosabb, legakaratosabb egyének maradtak sokáig egészségesek, és értek el magasabb kort. A léhűtők és az optimisták hajlamosabbak voltak kockázatos döntések meghozatalára, és kevésbé törődtek egészségükkel és biztonságukkal – ami végül megrövidítette életüket.

Az eredmények alapján a hosszú élethez a munka is hozzájárul: a folyamatosan dolgozó férfiak és nők tovább éltek, mint azok, akik lazábban álltak hozzá az élet e területéhez.

A kaliforniai eredményeit összegezve tehát a boldogság nem elég az egészséghez, ugyanakkor boldogság és egészség lehet az eredménye egy körültekintő, termékeny és fenntartható módnak.