A felmérésben Dr. Nick Woodall, a Norfolk és Norwich Kórház altatóorvosa munkatársaival azokra az esetekre fókuszáltak, melyeknek súlyos következményei voltak: légzési elégtelenség, ami intenzív osztályos elhelyezést tett szükségessé, a beteg légcsövön keresztüli lélegeztetésre szorult, agykárosodást szenvedett vagy meghalt.

A British Journal of Anaesthesia márciusi számában illetve az Aneszteziológusok Királyi Kollégiumának találkozóján közzétett eredmények szerint amellett, hogy altatáskor kétszer nagyobb az elhízottaknál a légúti szövődmények esélye, a súlyosan elhízott betegek esetében ez az arány akár négyszeres is lehet. Az elhízottak nagyobb eséllyel haltak meg, ha a légúti problémák az intenzív osztályon való tartózkodáskor is fennmaradtak.

Mint kiderült, az altatással kapcsolatos komplikációk miatt elhunyt elhízottak egy része olyan beavatkozáson esett át, amelyet helyi vagy regionális érzéstelenítéssel is elvégezhettek volna, ezt a lehetőséget azonban, úgy tűnik, nem mindig vették számításba.

A légúti problémák nagyobb eséllyel vezettek halálhoz az intenzív osztályon kezelt betegeknél, mint a műtéti altatás kapcsán. Az előbbi esetben a halálesetek 74%-ában szerepet játszott a légzésmonitorozás hiánya: a kutatók szerint a kapnoráf (a kilélegzett levegő széndioxid-tartalmát monitorozó eszköz) használatával korábban észlelhetők a légzésproblémák, és ezzel a súlyos agykárosodás és a halálesetek egy része is elkerülhető lehet.

Woodall és kollégái azt remélik, hogy eredményeik alapján az altatóorvosok jobban felismerik az altatás kockázatait és inkább az olyan kisebb rizikójú technikákat választják, mint a helyi érzéstelenítés.