A Stanford Egyetem kutatói a megzavart alvás hatásait az optogenetika elnevezésű technikával vizsgálták. Ennek lényege, hogy bizonyos sejteket genetikailag módosítanak, amitől azok fénnyel kontrollálhatóvá válnak. A kutatók ezúttal azokat a sejteket módosították, amelyek ébrenlét és az alvás közötti átkapcsolásért felelősek.

Ezt követően fényimpulzusokat küldtek közvetlenül az alvó egerek agyába, ami azt jelentette, hogy úgy tudták megzavarni az alvást, hogy közben az nem lett rövidebb vagy kevésbé intenzív, mint általában. Az egereket egy dobozba helyezték két tárgy mellé, melyek közül az egyiket régóta ismerték, a másikat még nem látták korábban.

Az állatok természetes környezetükben elvileg mindig sokkal több időt töltenek az új tárgyak vizsgálásával, ám az alvás közben megzavart kísérleti egerek ugyanannyi időt töltöttek mindkét tárgy felfedezésével, amiből arra lehet következtetni, hogy nem emlékeztek a már korábbról ismert tárgyra – mondta Dr. Luis de Lecea, a kutatás vezetője.

A szakember szerint az alvás folyamatossága fontos szempont lehet az emlékek tárolásához, és az eredmények segíthetnek magyarázatot adni arra, hogy bizonyos betegségek, például az Alzheimer-kór, az öregedéssel összefüggő kognitív hanyatlás, az alvási apnoé szindróma vagy az alkoholfüggőség miért járhat memóriaromlással.