Gary Brase, a Kansas Állami Egyetem pszichológia professzora és felesége, Sandra csaknem tíz éven át vizsgálták a „babalázként” ismert érzelmi és fizikai jelenséget, amikor a nők hirtelen vágyat kezdenek érezni egy kisbaba iránt. Bár a jelenség valóban jellemzőbb a nőkre, azért a férfiak esetében is kimutatható ez az érzés.

Számos korábbi tanulmány vizsgálta már a gyerekvállalás körülményeit demográfiai és szociológiai szempontokból, de Sandra Brase szerint eddig pszichológiai szempontok alapján nem tanulmányozták kellő alapossággal a témát.

A Brase házaspár a kutatás során három elméleti szempontot állított fel a babalázzal kapcsolatban. A szociokulturális szempont szerint az emberek a tanult nemi szerepek miatt akarnak gyereket, tehát a nők azért vállalnak gyereket, mert a társadalom ezt várja el tőlük. A második, úgynevezett „melléktermék” szempont szerint az emberekben munkálkodó gondoskodási vágy kerül előtérbe, így mikor meglátnak az utcán egy aranyos kisbabát, ők is gondoskodni akarnak egy saját babáról. A harmadik, az alkalmazkodási szempont szerint a babaláz egy ösztönszerű emocionális jelzés, amely azt üzeni, hogy itt az ideje a gyerekvállalásnak.

A felmérésekből az is kiderült, hogy a gyerek után vágy a férfiakban is megfigyelhető, de míg a nők általában gyakrabban vágynak gyerekre, mint magára a szexuális aktusra, a férfiak esetében ez éppen fordítva van, ők ugyanis többször vágynak szexre, mint gyerekre.

A Kansas Állami Egyetemen végzett tanulmány az Amerikai Pszichológiai Társaság lapjában, az Emotioncímű magazin következő számában jelenik meg.