A Kansas Állami Egyetem kutatói 137, az általános iskola harmadik-nyolcadik osztályába járó gyereket vontak be vizsgálatukba. A kisiskolásoknak olyan kitalált fiúkról kellett véleményt mondaniuk, akik mindegyikének volt valamilyen hiányossága: rosszul tanult, gyengén sportolt, szélsőségesen elhízott, agresszív vagy félénk volt, esetleg valamilyen viselkedésproblémával, hiperaktivitással küzdött. A kitalált személyeket valóságosnak állították be a kutatók, és arra is kitértek, hogy tettek-e bármilyen erőfeszítést, hogy helyzetükön javítsanak, és ha igen, milyen sikerrel.

A Journal of Genetic Psychology című lapban ismertetett eredmények azt mutatták, hogy a gyerekek azokat a társukat ítélték meg a legkeményebben, aki meggyőződésük szerint maga tehetett a hiányosságáról. Legkevésbé az elhízást és az agresszivitást tolerálták, az ilyen gyerekeket gúnyolták ki leggyakrabban, és nekik voltak hajlandóak legritkábban segíteni. Mindezt azzal magyarázták, hogy az érintettnek meglenne a lehetősége, hogy változtasson.

A lányok általában elnézőbbnek bizonyultak a hibák iránt, mint a fiúk, ám az erőszakot és a túlsúlyt ők is elítélték. Jó hír azonban, hogy a gyerekek értékelik a változásra való hajlandóságot. „Ha azt látják, hogy társuk meg szeretne változni, máris pozitívabban viszonyulnak hozzá. Nagyra becsülik azt, akinek sikerül a változás, ám már a puszta próbálkozást is értékelik” – mondta el a tanulmány szerzője, Mark Barnett pszichológus.