Az alvási apnoé szindrómának nevezett jelenségről az érintettek általában nem is tudnak, mivel álmukban történik, csak környezetük veszi észre, és ha ez a szünet hosszú másodperceket, sőt perceket jelent, a hozzátartozók számára félelmetes jelenség lehet. Van, akinél a horkolás csöndjeként észlelhető, de a hálótárs számára mindenképp zavaró esemény.

Részletes orvosi vizsgálatok azt bizonyították, hogy az alvási légzésszünet egyik oka, hogy a légzésben résztvevő torokizmok túlságosan ellazulnak és átmenetileg elzárják a légutakat, a másik pedig az agyi légzőközpont kihagyó ingerképzése. Az sem ritka, hogy ezek kombinációjáról van szó.

Szívelégtelenségben minden második betegnél előfordul az alvási légzésszünet, ami ilyenkor még tovább rontja az eleve nem megfelelő vérkeringést és a szervezet oxigén ellátását. Kanadai kutatók Takatoshi Kasai vezetésével ezért foglalkoztak vérkeringési elégtelenség miatt kezelt betegeik éjszakai alvásának vizsgálatával.

A vizsgált személyekre éjszakánként olyan műszereket szereltek, amelyekkel folyamatosan figyelhették a szívműködést, a légzést, az agyműködést és az esetleges végtagmozgást. Az utóbbinak azért van jelentősége, mert szívelégtelenségben a páciens lába napközben megdagad, ödémás lesz, ám a folyadékgyülem éjszaka jórészt fölszívódik, bejut a tüdőbe, illetve a nyaki szövetekbe és megnehezíti a légzést. Mivel a túlzott konyhasóbevitel fokozza a vízvisszatartást és így a lábdagadást, a kutatók 54 a sófogyasztást is figyelték.

Az Amerikai Kardiológiai Kollégium folyóiratában megjelent tanulmányukban a szakemberek leírták, hogy egyértelműen azt találták, hogy ha a keringési elégtelenségben szenvedő betegek sok sót fogyasztottak, és lényegesen gyakoribb volt náluk a kimaradó lélegzetvétel, mint akkor, ha sószegényen étkeztek. Ez kiváltképp azoknál a férfiaknál érvényesült, akiknek a veseműködése is károsodott, mivel náluk a só- és vízkiürítés is rosszabb volt.