A European Heart Journal tudományos összefoglalója szerint olasz szívgyógyászok különböző statisztikákat átnézve azt találták, hogy a holtan összeeső futók legtöbben a célszalag elérésekor vagy valahol az utolsó másfél kilométeren belül fejezik be életüket. A verseny résztvevőinek számához képest a hirtelen, váratlan szívhalál előfordulása nem mondható gyakorinak.

Minneapolisban 30 év több mint 215 ezer maratoni futójára vonatkozó adatait vizsgálták, akik között mindössze egy halottal kellett számolni. A Torontói Egyetem ugyancsak három évtized statisztikáját rögzítette és a halálozási arány hasonló módon nagyon alacsony: 0,8/100 000 volt. Ehhez képest a londoni maratoni versenyek húsz esztendei adatai 1,5/100 000 halálozási arányt mutatnak.

A halottak 71-87 százalékánál koszorúér-betegség okozta a hirtelen szívhalált, amiről sem a versenyző, sem orvosa nem tudott, nem is sejtett. A Londonban összeeső futókból ötöt sikerült újraéleszteni. Náluk is koszorúér-szűkület derült ki, és megfelelő kezelés után valamennyien élve hagyták el a kórházat.