A Journal of Occupational Health Psychology szaklapban megjelent tanulmányukban a Corncordia Egyetem kutatói arra világítanak rá, hogy a betegszabadság-kerülés, vagyis a betegen dolgozás nem mindig produktív megoldás. Az egyes emberektől és a vállalatnál betöltött szerepüktől függően a beteg alkalmazottak egy része testben ugyan jelen lehet, lélekben azonban nem, míg mások akkor is kiválóan teljesíthetnek, ha betegek.
„Azok a dolgozók, akik biztonságban érzik magukat, nem félnek attól, hogy büntetést kapnak esetenkénti távollétük miatt” – állítja a tanulmányt vezető Gary Johns. A szakértő szerint az adatok azt mutatják, hogy leggyakrabban az oktatásban és az ápolásban dolgozó emberek kerülik a betegszabadságot, mert úgy érzik, társadalmi kötelességük dolgozni. Más alkalmazottak a vállalati nyomás miatt nem maradnak otthon betegen.
A 444 személy részvételével készített vizsgálatból az derült ki, hogy a megkérdezettek a megelőző hat hónapban átlagosan három napot töltöttek betegen a munkahelyükön. A kölcsönösségen és csapatmunkán alapuló munkát végzők esetében magasabb volt a betegen dolgozott napok száma, csakúgy, mint azoknál, akik bizonytalannak érezték állásukat. Azok vették ki a legtöbb betegszabadságot, akik a betegség miatti hiányzást jogosabbnak ítélték meg.
Korábbi tanulmányok is azt mutatták, hogy a betegszabadság-kerülés akkor gyakoribb, amikor az alkalmazottak bizonytalannak érzik állásukat. A munkakerülés pedig a szakszervezetek által felügyelt munkahelyeken gyakoribb, illetve olyan helyeken, ahol alacsony a munkanélküliség. A munkaadók általában csak a munkakerülés jelenségét vizsgálják, és kevésbé szentelnek figyelmet a betegszabadság-kerülés negatív hatásainak. A kutatók azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a betegen dolgozás is ugyanúgy járhat negatív következményekkel, mint a munkakerülés.