A felfedezés Amit Gefen izraeli kutató kutatótól származik, aki amúgy az ágyhoz vagy kerekes székhez kötött betegek felfekvéseit vizsgálta. Az ő megfigyelésük során jutott arra a következtetésre, hogy a kevés mozgatás hatására a farizom összezsugorodik és elroncsolódik. A zsír azonban ilyen körülmények között is jól fejlődik, átjárja az izmokat, és így alakul ki a háj.

Kísérlete során zsírsejteket juttatott egy gumiszalagra, amit utána széthúzott, ezzel utánozva a folyamatot, ami az ágyban fekvő vagy kerekes székben ülő ember szervezetében megy végbe. A második esetben ugyanúgy táplálta a sejteket, ám nem húzta szét őket. Két hét elteltével a széthúzott sejtekben már megemelkedett a zsírszint, négy hét múlva pedig már ötven százalékkal voltak zsírosabbak.

A kutató és munkatársai úgy tapasztalták, hogy „széthúzott körülmények között” több zsírsejt termelődik – például a sok ülés vagy fekvés következményeképpen. Gerincsérülés miatt lebénult betegek izomszöveteinek MRI-készülékkel való vizsgálatakor azt is megfigyelték, hogy ezek a zsírsejtek egy idő után behatolnak az izmok közé is, így még jobban elterjednek.

„Az elhízás több mint a kalória-egyensúly megbomlása. A sejtek maguk is reagálnak a környezetükre. Széthúzott állapotban a zsírsejtek több trigliceridet termelnek és gyorsabban is nőnek. A hosszú ideig tartó ülés és fekvés elősegíti ezt a folyamatot” – magyarázta Gefen, majd hozzátette: a kalóriaégetés mellett a sejtek környezetére is figyelni kell. A veszély ugyanis nem csak a betegség miatt ülésre és fekvésre kényszeríttet betegeket fenyegeti, hanem mindenkit, aki túl sokat ül az íróasztala mögött. Mi tehát a megoldás? Munka közben néha álljunk fel egy kis sétára.

Az eredményekről az American Journal of Physiology – Cell Physiology című folyóiratban számoltak be.