Az Exeteri Egyetem munkatársai 78 csokoládérajongó önkéntest vontak be kísérletükbe. A résztvevőket két napi csokielvonás után négy csoportba osztották. Az első két csoport 15 percen át erőteljesen gyalogolt futópadon, majd az egyik tagjai könnyű feladatokat kaptak, a másik csoporté pedig nehezebb, nagyobb igénybevételt jelentő munkát végeztek. A harmadik és a negyedik csoport tagjai gyalogolás helyett pihentek, majd az egyik tagjai ugyanazokat a könnyű, a másiké pedig a nehéz feladatokat kapták.

Munka közben valamennyi résztvevő keze ügyében ott volt egy tál csokoládé, ebből csipegethettek. Adrian Taylor és csoportja megállapították, hogy azok, akik korábban gyalogoltak, átlagosan 15 gramm csokit ettek meg, míg azok, akik nem gyalogoltak, ennek közel kétszeresét, átlagosan 28 grammot. Vagyis a negyedórás séta után csupán feleannyi csokit eszik meg az ember, mintha nem mozgott volna. Kiderült az is, hogy a munkafeladat nehézségi foka nem befolyásolta, hogy mennyi csokoládét evett valaki.

A teljes tanulmányt az Appetite című szakfolyóirat februári száma teszi közzé.