„Nagy az igény annak bebizonyítására, hogy a csapatépítés nyomán nagyobb lesz a biztonság, eredményesebbé válnak a kommunikációs és a döntéshozatali folyamatok, valamint javulnak a gyakorlati eredmények is” – mondta el Eduardo Salas, a Közép-floridai Egyetem szervezéspszichológus professzora. Erről az igényről szól a Current Directions in Psychological Science című lapban megjelent tanulmány. „Új tudományág született, amely arra keresi a választ mi működik, mi nem, és miért” – tette hozzá Salas, aki két végzős egyetemi hallgatóval, Marissa L. Shufflerrel és Deborah Diaz Granadosszal együtt végezte el a kutatását.

A csapat emberek egymással való kapcsolatából összeálló egység, és nem csupán egy gép, amely mechanikusan elvégzi a rábízott feladatokat. A csapatépítés a hozzáállást, a tudást és a képességeket hivatott fejleszteni. Ezáltal a tagok jobban megismerhetik egymást, kikristályosodnak a csoporton belüli szerepek, könnyebbé válik az együttműködés és a problémamegoldás, így hamarabb el is érik a kitűzött célt. A munkáltatók többsége számára főleg ez utóbbi az, ami mindennél fontosabb.

A csapatmunka kutatása új tudománynak számít. Általában csak a sikerekről hallunk, a kudarcokról nem szokás cikkeket írni. És míg azt viszonylag könnyű megállapítani, hogy a résztvevők élvezték-e az együtt töltött időt, és elsajátították-e a tananyagot, annak felmérése már jóval nehezebb, hogy magukévá tették-e a tanult viselkedésformákat, hogy ténylegesen növekedett-e általuk a munkahelyi biztonság vagy a kezelt betegek túlélési esélyei. Márpedig a cégek egyre kevésbé hajlandóak kétes sikerűnek ítélt programokra milliókat költeni.

Ezért növekszik az igény a csapatmunka kutatása iránt. „Nagy rajtunk a nyomás, hogy eredményeket tudjunk felmutatni, ezért sok adatot gyűjtünk össze az esetekről, az okokról és a hatásokról. Kicsit aggódtam, ám úgy tűnik, a számok is bebizonyítják, hogy fontos a csapatépítés” – vélekedett Salas.