A különböző hatásmóddal működő vérnyomáscsökkentők hatékonyságának bizonyítására számos nagyszabású  vizsgálatot folytatnak. Ezek közé tartozik az alapvetően vizelethajtó hatású klórtalidon (chlortalidonum) tanulmányozása, amelyet a nyolcvanas évek közepén vizsgáltak a SHEP elnevezésű tanulmányban közel ötezer résztvevő bevonásával.

Valamennyi vizsgálati alanynak magas volt a szisztolés vérnyomása (a vérnyomásmérés első értéke, amit az öt évig tartó megfigyelés során adott gyógyszeres kezelés hatékonyan csökkentett, csakúgy, mint az agyi katasztrófa és az infarktus gyakoriságát. A vizsgálat végén valamennyiüknek javasolták, hogy folytassák a gyógyszer szedését.

Majd két évtizeddel később John B. Kostis és munkatársai újravizsgálták a SHEP vizsgálati alanyainak állapotát, beleértve azokét is, akik a tanulmány során a hatásos tablettától megkülönbözhetetlen álgyógyszert, placebót szedtek. A halálozási statisztikák egyértelműen bebizonyították, hogy a hatásos vérnyomáscsökkentőt pontosan szedő betegek átlagos életkilátása szív-és érrendszeri halálozás szempontjából jelentősen hosszabb volt, mint a kezeletlen csoport tagjaié. A teljes időszakra vonatkozóan a klórtalidon-kezelés mintegy 31 százalékkal javította az életkilátásokat; minden egyes hónapnyi pontos gyógyszerszedés átlagosan egy nappal hosszabbítja meg a betegek életét.

Az eredményeket az Amerikai Orvosszövetség hetilapja, a JAMA közölte.