A Journal of Sexual Medicine című orvosi szakfolyóirat legutóbbi számában közölt tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy az orvosok és páciensek között korántsem megfelelő a szexuális tartalmú párbeszéd. A tanulmány szerzői szerint azért is lenne sokkal nagyobb szükség a nőgyógyászok és a betegek közötti normális kommunikációra, mert a szexualitás a nők általános egészségi állapotára is hatással van.

A Chicagói Egyetem kutatóinak felmérése alapján kiderült, hogy miközben a nőgyászok közel kétharmada rutinszerűen rákérdez a női páciensek szexuális aktivitására, a női szexualitás egyéb aspektusait a többségük rendszerint figyelmen kívül hagyja. Az eredmények alapján csupán a megkérdezett orvosok 40 százaléka tesz fel további kérdéseket az esetleges szexuális problémákkal és zavarokkal kapcsolatban. Még ennél is jóval kevesebben, a nőgyógyászok csupán 29 százaléka kérdezi meg rutinszerűen a pácienseit, hogy kielégítőnek tartja-e a szexuális életét, és mindössze 28 százalék kérdez rá a nők szexuális orientációjára.

„Gyakorló nőgyógyászként az tapasztaltam, hogy a szexuális aktivitás önmagában nem sok mindent árul el a nők szexuális életéről, valamint a kielégülésükről és az esetleges szexuális zavarokról. A pácienseim többsége rendszeresen megjegyzi, hogy én voltam az első nőgyógyász, aki mélyebbre ható kérdéseket is feltett a szexuális életükkel kapcsolatban” – mondta Dr. Stacy Tessler Lindau, a Chicagói Egyetem orvosi karának nőgyógyász docense. 

„Sok nő rendszerint csak csendben szenved, és magától nem mer előhozakodni a szexualitás témájával, mivel zavarban van, illetve attól tart, hogy zavarba hozza az orvosát” – állítja Dr. Lindau, aki szerint épp ezért fontos, hogy a nőgyógyász kezdeményezzen, és ő hozakodjon elő a szexualitás témájával. „A nők szexuális előtörténete rendkívül fontos része a nőgyógyászati kezelésnek, mivel a szexuális zavarokból és problémákból számos messzemenő következtetést lehet levonni a páciens általános egészségi állapotával kapcsolatban is.”