A stockholmi Karolinska Intézet kutatói Dr. Louise Eriksson vezetésével kimutatták, hogy a tömör emlőtípussal rendelkező nőkben a kevésbé tömör keblű nőkhöz képest közel kétszer nagyobb a daganat kiújulásának kockázata ugyanabban a mellben, vagy a környező nyirokmirigyekben. A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy az orvosoknak a kezelés megválasztásakor és az utánkövetéssel kapcsolatos döntéskor az emlő sűrűségét is számításba kell venniük.

Mammográfia során a vizsgálat eredményeként kapott képen fehér és fekete területek láthatók. A fehér részek mutatják a tömör szöveteket, a feketék pedig a zsírszövetet, amely nem sűrű. Az emlő százalékos sűrűségét úgy számítják ki, hogy a tömör terület méretét elosztják a teljes emlő területével.

Az emlő sűrűsége minden nő esetében más és más. Dr. Eriksson elmondta, hogy az általa vizsgált nők körében jelentős eltéréseket tapasztalt e téren, még a menopauzán átesett nők esetében is. A legalacsonyabb sűrűség alig egy százalék, míg a legtömörebb emlő 75-80 százalékos sűrűségű volt. A szakértő szerint azonban a sűrűség az életkorral csökken – a kutatások azt mutatják, hogy évente körülbelül 2 százalékkal, a menopauza során pedig 10 százalékkal esik vissza.

A kutatás során 1774 menopauzán átesett 50-74 éves nő eredményeit vizsgálták, akik egy 1993 és 1995 között végzett, emlőrákkal diagnosztizált nők szélesebb körű tanulmányában vettek részt. Eriksson kutatócsoportja kimutatta, hogy ha valaki a rák diagnózisakor legalább 25 százalékos emlősűrűséggel rendelkezik, közel kétszer nagyobb a daganat kiújulásának kockázata ugyanabban az emlőben, vagy a környező nyirokmirigyekben. A sűrűség azonban nem befolyásolja a távoli áttét kockázatát, továbbá nem gyakorol hatást a túlélés arányára.