Az ionizáló sugárzás – melynek leggyakoribb forrása a fogászati röntgensugárzás – az elsődleges környezeti tényező, mely a meningeoma kialakulásához vezethet, ezért a szakemberek szerint a lehető legkevesebb alkalommal volna szabad ennek kitenni a pácienseket. A meningeoma az esetek többségében jóindulatú, áttétet nem adó daganat, de elhelyezkedése miatt komoly problémákat okozhat.

Elizabeth Claus, a Yale Egyetem orvosi karának és a Bostoni Női Klinika munkatársa kollégáival együtt közel 1500 olyan amerikai adatait nézte át, akiknél 20 és 79 éves koruk között diagnosztizálták az agydaganatot, majd megfigyeléseiket majdnem ugyanennyi kontrollszemély adataival vetették össze. Az eredmények azt mutatták, hogy azokat, akiknél kialakult a meningeoma, életük során több mint kétszer annyiszor röntgenezték meg fogászati célból, mint azokat, akiknél nem jelentkezett a betegség.

Azoknál, akiknek évente vagy annál gyakrabban kellett fogászati röntgenre menniük, 1,4-1,9-szer nagyobb valószínűséggel fejlődött ki meningeoma, azoknál pedig, akikről panoráma röntgenfelvétel készült még tízéves koruk előtt, vagy éves, illetve annál sűrűbb gyakorisággal voltak röntgenen, még nagyobbra nőtt a kockázat (előbbieknél 4,9-szeresére, utóbbiaknál 2,7-3-szorosára).

A kutatók megjegyezték, hogy bár manapság alacsonyabb dózisú sugárzás éri a fogászati pácienseket, mint régebben, a fenti adatok mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Dr. Claus hozzátette, hogy az Amerikai Fogorvosok Szövetségének ajánlása alapján gyerekkorban 1-2 évente, tinédzserként 1,5-3 évente, felnőttként pedig 2-3 évente javasolt fogászati röntgent készíttetni, emellett olyan betegek esetében, akiknél nincsenek különösebb tünetek, szükségtelen az összes fogról röntgenfelvételt készíteni egy-egy kezelés miatt.