Dalton és munkatársa, Nick Fraenkel olyan életszerű, háromdimenziós környezetet hoztak létre, melyben két férfi, illetve később két nő között folyt a beszélgetés. Nagyjából a beszélgetés felénél a jelenetbe besétált egy gorillának öltözött férfi, aki közel 20 másodpercen keresztül hajtogatta, hogy „én egy gorilla vagyok”. Azok a kísérleti alanyok, akik a férfiak beszélgetésére figyeltek, nagyobb valószínűséggel szúrták ki közben a gorillát, ám a nők beszélgetését hallgatók többsége teljes mértékben figyelmen kívül hagyta azt.

Amint arról Dalton beszámolt, a „láthatatlan gorilla effektus” egy jól ismert jelenség, ám a mostani tanulmány az első, melyből arra is fény derült, hogy sokan még csak meg sem hallják a gorillát. A kísérlet azért is érdekes, mert a hallást úgy tartjuk számon, mint az elsődleges riasztórendszerünket, mely a váratlan veszélyekre figyelmeztet minket, a vizsgálat során azonban éppen az derült ki, hogy ha valami nagyon leköti a figyelmünket, akkor se nem látunk, se nem hallunk. Ebből pedig az is következik, hogy ha például mobilon beszélgetünk az utcán, akkor a forgalom zaját is könnyen figyelmen kívül hagyjuk, ez pedig már valós veszélyt is jelenthet ránk nézve.

A tanulmányt a Cognition című szaklapban közölték.