Sokan átélték már, hogy amikor egy állásinterjú után a telefonhívásra várnak, vagy egy laboreredmény miatt idegeskednek, magukban fogadalmat tesznek, hogy amennyiben a dolognak pozitív végkifejlete lesz, a jövőben rendesebbek, becsületesebbek lesznek. Amint arról Benjamin Converse, a Virginia Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik vezetője beszámolt, Jane Risen és Travis Carter társszerzőkkel, akik mindketten a Chicago Egyetem Üzleti Iskolájának munkatársai, arra voltak kíváncsiak, valóban jellemző-e az emberek többségére, hogy alkut próbálnak kötni az univerzummal.

A kutatók azt feltételezték, hogy egy fontos eredményre, egy tőlünk független végkifejletre várakozva hajlamosak vagyunk jócselekedeteket végrehajtani abban bízva, hogy „hálából” az univerzum is tesz majd számunkra egy szívességet. Ennek érdekében egy kísérlet keretében egyes résztvevőket arra kértek, írjanak egy olyan fontos dologról, melynek végkifejlete egyelőre még ismeretlen a számukra, míg mások azt a feladatot kapták, hogy írják le egy átlagos napjukat. Miután a résztvevők számára azt sugallták a kísérletet vezetők, hogy maga a vizsgálat már véget ért, megkérdezték őket, lenne-e aki még szívesen áldozna az idejéből arra, hogy egy olyan munkában segítse a laboratóriumot, melynek következtében éhező emberek juthatnak elegendő táplálékhoz, illetve tartósan beteg gyerekeknek tudják egy-egy kívánságát teljesíteni.

Amint arra a kísérlet vezetői számítottak, azok, akik valamilyen kedvező végkifejletre vártak – például pozitív terhességi tesztre, vizsgaeredményre, valamilyen bírósági tárgyalás lezárására – jóval lelkesebben jelentkeztek az önkéntes munkára. Ugyanezek a jelentkezők, abban az esetben, ha az önkéntes feladat valamilyen szórakozásra vonatkozott, nem pedig mások megsegítésére, már nem szívesen maradtak, ami azt bizonyítja, hogy ezek az emberek kifejezetten valami jót akartak tenni másokkal.

Egy másik kísérletben, ahol a kísérlet végén pénzbeli adakozásra kérték fel a jelentkezőket, szintén hasonló eredmény született, itt is azok voltak adakozóbb kedvűek, akik vártak valamilyen eredményre, amibe nekik maguknak már nem volt beleszólásuk. További vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy azok, akik valamilyen jócselekedetet vittek végbe, sokkal bizakodóbbak voltak az áhított eredményekkel kapcsolatban, sokkal optimistábban néztek a jövőjük elé, mint korábban, ami arra utal, hogy a többség hisz abban, hogy a jó emberekkel jó dolgok történnek.

A szerzők felhívták rá a figyelmet, hogy míg sokan úgy képzelik, azok, akik nagyon várnak valamire, nagyon bíznak egy pozitív végkifejletben, gyakran önzővé válnak, hiszen csak a saját vágyuk köti le minden figyelmüket, a kísérlet ennek épp az ellenkezőjét bizonyította. Akik egy tőlük független dolog kimenetére várnak, adakozóbbá, mások problémájára nyitottabbá válnak, hiszen sokkal jobb érzés azt érezni, hogy teszünk valamit a dolgok érdekében, nem pedig csupán ölbe tett kézzel várakozunk.