Az emberek hajlamosak túlértékelni saját panaszaikat, míg másokét hallva nem jellemző rájuk a túlzott aggodalom. Éppen ezért a világháló segítségével felállított öndiagnózis gyakran a lehető legsúlyosabb betegséget feltételezi. „Főleg akkor jellemző ez, ha találnak egy különösen ritka és veszélyes kórképet” – mondta a Journal of Consumer Research című szakfolyóirat online változatában megjelent tanulmány társszerzője, Dengfeng Yan. A Hongkongi Egyetem doktori iskolájának hallgatója hozzátette, hogy ugyanazon tünetek esetén a páciensek saját maguknál hajlamosak orvosi értelemben egzotikus kórképekre következtetni, míg másokra vonatkozóan csak elvétve vélekednek így.

„Ezt a pszichológiai távolság koncepciójával magyarázhatjuk” – tette hozzá Yan, ami azt jelenti, hogy az emberek mások esetében hajlamosak széleskörű információkra, például korábbi előismeretre, statisztikai összefüggésekre és valószínűségi mutatókra támaszkodni. Saját maguknál azonban ez a fajta racionális rálátás hiányzik. „Ha nálam jelentkezik mellkasi fájdalom, rögtön beugrik, hogy úristen, infarktusom van. Ám egy barátra vonatkozóan hamarabb jutunk emésztési zavar vagy ízületi gondok konklúziójára” – fejtegette Yan. Bár a túlzott óvatosság önmagában nem veszélyes, megvannak azonban az árnyoldalai is: fölösleges feszültséget és esetleges vizsgálatok okozta megpróbáltatásokat kell kiállnia annak, aki mindig a legrosszabbra gondol.