Holdkórosság
Az alvajárást - orvosi nevén szomnambulizmus vagy noktambulizmus - a holdkórosságal (lunatizmus) is szokás azonosítani. A jelenség a paraszomniák, az alvás közben előforduló neurológiai problémák csoportjába tartozik.
A szomnambulizmus egy ösztönös cselekvés, amely során pszichés folyamatok testi aktivitáshoz vezetnek. Az éjszakai öntudatlan vándorlás során az érintett képes valamennyire tájékozódni, de a későbbiekben nem emlékszik a történtekre. A zavart legfőképpen az jellemzi, hogy a komplex viselkedési folyamatok epizódjai vissza-vissza térnek: például az érintett miután fölül az ágyban, kezével mindig ugyanazt a mozdulatsort írja le, majd kimegy a konyhába és enni kezd.
Érintettség és okok
Becslések szerint a gyerekek egy-hat százaléka bizonyos ideig érintett alvajárásban. Felnőtteknél ritkán, megközelítőleg minden ötvenediknél, az élet egy-egy szakaszában előfordulhat a jelenség. A szomnambulizmus hat- és tizenkét éves kor körül jelenik meg és több éven át tarthat, függetlenül attól, hogy milyen rendszerességgel jelentkezik. Az esetek 70-80%-ában a pubertásra normalizálódik az alvás. Az alvajárás megszűnését követően stressz, illetve megterhelő élethelyzetek ismét előhívhatják az öntudatlan éjszakai cselekvéssorokat. Ha a noktambulizmus csak felnőttkorban jelenik meg, lefolyása krónikussá válik. Az alvajárás okairól ellentmondásos viták folynak. Valószínű, hogy egységes magyarázat már csak azért sem adható, mert a zavar kiindulási pontja és az alvajárás lezajlása is különböző. A bioritmus nagy valószínűséggel szerepet játszik. A stressz, illetve a túlzott fáradtság, valamint altatók és bizonyos, skizofrénia ellen való szerek előhívhatják a jelenséget.
A fény vonzalmában
Régi festményeken az alvajárót a hold felé tartó, veszélyes sétájában, háztetőkön, tűzlétrákon, erkélyeken ábrázolták. A tudatlan éjszakai vándorlót valóban lenyűgözi és vonzza a fény, de a mai modern világban a hold már nem játszik szerepet, mivel a régi időkhöz képest nem jelent egyedüli fényforrást. A modern alvajáró a környezetében lévő erős fényforrás irányába mozog, ami a jobb tájékozódásra való törekvéssel hozható összefüggésbe. Habár az alvajáró képes a nagyobb helyváltoztatásra, orientációjában az előző napi emlékképekre és az ösztöneire támaszkodik.
Mit csinál az alvajáró?
Az alvajárás alatt nem csak a konkrét „sétákat” értjük, a folyamat ennél összetettebb és bonyolultabb. Egy jellemző alvajárási epizód leggyakrabban az alvás első harmadában zajlik és pár perctől fél óráig is tarthat. Az érintett felegyenesedik az ágyban és először kitartó motorikus tevékenységeket, például tépegetést, molyolgatást végez. Ezt követően célirányos tevékenységekre kerülhet sor. Ide tartozik az ágy elhagyása, ajtók kinyitása, a lakásban való járkálás, a fürdőszoba látogatása és az evés. Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy az illető előveszi az autó kulcsát és vezetni kezd. Az alvajáró rendszerint nyitott szemmel, kifejezéstelen, olykor zavart arccal járkál. Mozgása ugyan rosszul koordinált, de az útjában álló tárgyakat többnyire ki tudja kerülni. Ugyanakkor az is elmondható, hogy gyakran megbotlik, tárgyaknak ütközik, így a sérülés veszélye is fennáll. Fontos tudni, hogy az alvajáró egyenes vonalban jár, nem veszi észre, ha vége az útnak, ez vezet a közismert erkélybalesetekhez. Az esés kockázata akkor a legnagyobb, ha az alvajárót hirtelen felébresztik. Ilyenkor az illető zavartan néz körbe és a szokatlan helyzetben riadtan, sokszor rosszul reagál. Ébresztés helyett óvatosan vezessük az alvajárót az ágyához és hagyjuk tovább aludni. Nagyon érdekes, hogy az alvajáró menetelése során éhes lesz és minden számára elérhető ehető dolgot elfogyaszt úgy, hogy a csokoládét nem csomagolja ki, a gyümölcsöt nem mossa meg és így tovább. A vándorlás általában akkor fejeződik be, ha valamilyen ehető dolog kerül a kezébe. (Ez a tény segítheti az alvajárás terápiáját.) Dolga végeztével az alvajáró vagy visszatalál az ágyába vagy máshol keres magának helyet; ilyenkor a reggeli ébredés megdöbbenti: hogyan került az ágyából a kanapéra vagy a szőnyegre.
Titkolják a betegséget
Mivel az alvajárást a környezet bizarrnak ítélheti meg, illetve fennáll a sorozatos balesetveszély, így az érintett pszichoszociális következményekkel is terhelt. Az alvajáró megpróbálja eltitkolni a neurológiai problémát és kerüli az olyan helyzeteket – látogatások, utazások- amelyekben a látványos jelenség feltűnhet. Ha a betegség hosszabb ideig fennáll, társulhat hozzá további neurotikus reakció. Ilyenkor pszichoterápia és gyógyszeres kezelés kombinációja alkalmazható.
Komplikált terápia
Az alvajárás kezelése bonyolult feladat. Az alvajáró gyerek szülei kétségbe esnek, nem tudják hogyan cselekedjenek és viselkedjenek. Ha már az első észlelt alkalommal sikerült a gyermeket óvatosan, felébresztés nélkül az ágyába vezetni és elkerülni a balesetet sokat tettünk. Másnap fölöslegesen ne izgassuk fel az érintettet, ne dramatizáljuk a helyzetet; keressünk fel egy neurológust és kérjük a tanácsát. Az orvos végezhet EEG vizsgálatot és pszichoterápiát is javasolhat. Egyes esetekben az alvajárást kiváltó stressz és a túlzott fáradtság elkerülése, lazító gyakorlatok végzése célravezető lehet. A szakember megnyugtatja a szülőket, hogy az alvajárás alapvetően nem súlyos probléma, a lehetséges veszélyhelyzetek pedig az erős fényforrások kikapcsolásával, eltakarásával, ajtók kulcsra zárásával, ablakra való védőrács felszerelésével elkerülhetők. Ezek az intézkedések nyaralás vagy idegen helyen való éjszakázás esetén sem számítanak túlzónak. Megnyugtató, hogy az esetek nagy részében a noktambulizmus legkésőbb 20 éves korig megszűnik.
Alvajárás és szexszomnia
Az alvajárás nagyon ritka altípusa az alvás közbeni öntudatlan szex, azaz a szexszomnia. Ilyenkor az alvajáró erőszakos szexuális cselekményeket hajt végre, akár olyan emberrel is, akit alapvetően nem talál vonzónak. Előfordulhat, hogy az szexszomniában szenvedő csak molesztálja a másikat. A szexszomniában szenvedők is teljesen öntudatlanul cselekszenek, a felébredést követően nem, vagy csak nagyon töredékesen, homályosan emlékeznek egyes epizódokra. Az alvás közbeni szex legfőbb kiváltó okai közé a kialvatlanság, a stressz, az alkohol- vagy kábítószer-fogyasztás, valamint az extrém fáradtság sorolhatók. A szexszomnia a 35 év alatti férfiaknál a leggyakoribb. Kezelése egyszerű, alvás előtt bevett antidepresszáns legtöbbször megoldja a problémát.