A kockázat magasabbnak tűnt a kórházi tartózkodások időtartama alatt, tették hozzá a svéd kutatók, akiknek cikke a Journal of the American Medical Association című folyóiratban jelent meg. Azt nem bizonyították, hogy a betegség közvetlenül fokozza a rögösödési hajlamot, de „erőteljesen alátámasztotta, hogy összefüggés van a kettő között, illetve, hogy a reumatoid arthritisz kapcsán a gyulladás, a kezelés vagy más tényezők járulhatnak hozzá a vérrögök képződéséhez” – mondta el a kutatás vezetője, Dr. Marie Holmqvist, a stockholmi Karolinska Intézet munkatársa. 

A reumatoid ízületi gyulladás különbözik az életkorral járó csont-ízületi gyulladástól. Előbbi betegség általában 25-55 éves kor között kezdődik, az ízületek duzzanatával, merevségével, fájdalmával és csökkent funkciójával jár. Korábbi kutatások már utaltak a reumatoid arthritisz és a vérrögképződés lehetséges kapcsolatára. A mélyvénás trombózisként ismert betegség során leggyakrabban a lábban vagy a combban keletkezik a vénákat elzáró rög. Ha ez leszakad és elindul a véráramban, a tüdőbe jutva életveszélyes tüdőembóliát idéz elő. Szívinfarktushoz és agyvérzéshez is vezethet ez az állapot.

A kutatók ezért szerették volna jobban megérteni, hogy a reumatoid arthritisz miért fokozza ezt a hajlamot, illetve, hogy gyakrabban jelentkezik-e kórházi tartózkodás alkalmával. 1997 és 2010 között 45 ezer svéd állampolgárt követtek nyomon. A reumatoid ízületi gyulladásban szenvedők 2,2 százalékánál jelentkezett trombózis, a többiek körében ez az arány 1,1 százalék volt. - Kevés betegnél alakult ki a rögösödés, ezért nem kell rettegni tőle a mindennapi életben – hangsúlyozta Holmqvist. A vérrögösödés mindkét csoport esetében a kórházi tartózkodást követő egy év során mutatkozott gyakrabban, ugyanolyan arányban. Ha igaz az, hogy a reumás ízületi gyulladás trombózist okoz, akkor valószínűleg az állapotból fakadó gyulladás, vagy maga a kezelés a ludas.

Dr. Daniel Solomon, a Brigham és Női Kórház reumatológiai osztályának tudományos vezetője szerint a kockázati faktorok között genetikai eredetűek is lehetnek, továbbá szerepet kaphat a dohányzás és a betegek körében gyakori inaktivitás. Egyelőre azonban nem sikerült tisztázni, mi is történik pontosan. Solomon üdvözölte a kutatás eredményeit, melyek tovább bővítették a témával kapcsolatos ismeretanyagot. - Bár ezeknek a betegeknek a legtöbbje nem találkozik a trombózissal élete során, egy jelentős hányaduk viszont igen. Mivel nincs megfelelő stratégiánk a kockázat csökkentésére, túl korai lenne kijelenteni, hogy mindenképp aggódni kell miatta. Az orvosokat és a betegeket azonban fel kellene világosítani ezzel kapcsolatban - vélekedett a szakember.