Illatos cserje avagy a tenger harmata
A Földközi-tenger partvidékein őshonos, mediterrán rozmaring (Rosmarinus officinalis L.) örökzöld növény. Egy-két méter magasra is megnő, tűszerű levelei, apró, fehér illetve kék virágai vannak. Illatát a leveles hajtásaiban lévő illóolaj adja. Fagyérzékenysége miatt az Alpok vonalától északabbra inkább csak cserépben nevelhető, ennek ellenére Európa-szerte ismert és évszázadok óta sokféleképpen használják. Latin nevének eredetére több magyarázat is van: vagy a latin harmat (ros) és a tenger (marinum) szavakból kapta a „tenger harmata” nevet (utalva kedvelt élőhelyére, a párás tengerpartokra) vagy a görög rhops myrinos, 'illatos cserje' kifejezésből ered a neve. Évezredek óta kedvelt fűszer- és gyógynövény. Az ókori görögök úgy tartották, hogy az illatának agyműködést serkentő hatása van, ezért a diákok tanulás közben a fülük mögé tűztek egy-egy rozmaringágacskát. (Később az emlékezés, a hűség jelképévé vált, így került be az esküvői díszek közé: a menyasszony csokrába, a vőlegény kalapjára tettek belőle.) A középkor évszázadaiban a kolostorok kertjeiben termesztették, nemcsak számos betegség enyhítő szereként, pestisellenes fertőtlenítőként, hanem a szertartásokra a tömjénnél olcsóbb füstölő-, illatosítószerként is. Az európai országokban a XVII. században vált széles körben ismertté, amikor a különböző ,,illatos vizek" és szeszek, párlatok, köztük a „Magyar Királyné Vize” divatba jött. Ez utóbbi, az Aqua Regina Hungariae egy rozmaringszesz volt, amelyet a magyar Szent Erzsébet királynő szépítő-, fiatalító- és köszvénygyógyító csodaszereként ajánlották, és a francia királyi udvarban köszvényellenes gyógyszerként tartottak számon. Természetesen ez a név egy korai, de igen hatásos reklámfogás lehetett mindössze, hiszen a négyszáz évvel korábban élt szentnek semmi köze nem lehetett a francia mediterrán vidékeken termett, rozmaringból előállított esszenciához. Fűszerként elsősorban a francia és az olasz konyha kedvelői alkalmazzák, de gyógynövényként és kozmetikai alapanyagként olyan területeken is elismerik, akik a kissé kesernyés, jellegzetes, kámforos ízét nem kedvelik. Házi használatra is érdemes újra felfedezni – a konyhai mini fűszerkertben biztosan elfér egy cseréppel!
Sokoldalú gyógynövény
A növény leveleit és felső, virágos hajtását hasznosítják. Illóolajat (cineolt, kámfort), keserű-(diterpéneket) és cseranyagokat, flavonoidokat, triterpénsavakat tartalmaz. Kiváló étvágygerjesztő, emésztést javító, frissítő, serkentőleg hat a központi idegrendszerre és fokozza a vérellátást, így például a fejfájást is enyhíti. Kutatások is igazolták ezt a tapasztalatot: illóolajának belélegzése segíthet a különböző agyi funkciók javításában. Fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, baktériumölő hatása is ismert, megfázások esetén jó szolgálatot tesz. Női bajokra, menstruációs görcsökre, változókori panaszokra is régóta alkalmazzák. Illóolaját használják bedörzsöléshez is, reumás panaszok, izom- és ízületi fájdalmak esetén. A fürdővízbe öntve nemcsak frissít és illatosít, hanem javítja a lábak vérkeringését. A rozmaring levelét teaként önmagában ritkábban, inkább teakeverékekbe használják, emésztési panaszokra, epe-, vizelet- és szélhajtó hatása miatt. Várandós kismamáknak nem ajánlott a használata! Újabb kutatások eredményeképpen ma mint hatékony antioxidánst is számon tartják. Egy tanulmány megállapította, hogy a rozmaring is azok közé a fűszerek közé tartozik (a kurkuma és a kínai gyömbér mellett ), amelyek grillezésnél, sütés-főzésnél gátolják a rákkeltő vegyületek termelődését.
Tartósításhoz, pácoláshoz, sütés-főzéshez
Egy-egy növénynél nem különül el, hogy valamely jó tulajdonsága fűszerként vagy gyógynövényként érvényesül inkább. A rozmaringról is már évszázadokkal a baktériumok felfedezése előtt megállapították, hogy nemcsak ízletesebbé, hanem tartósabbá is teszi a húsféléket. Először csak a rozmaring levelének őrleményét szórták a húsra, majd illóolajával, párlatával kenték azt be. Ugyanakkor megfigyelték a rozmaring jellegzetes, kissé a kámforra emlékeztető ízének, illatának étvágyfokozó hatását is. Fűszerként leveseket, hagymás, paradicsomos, gombás, cukkinis ételeket, mártásokat ízesítenek vele, különösen illik a vad-, a bárány-, a nyúl- és a szárnyashúsokhoz. A grillezésnél használt páckeveréknek is markáns aromájú összetevője lehet.