A tanulmányba 55 résztvevőt vontak be, akiket két csoportra osztattak. Az első csoport résztvevőit arra kérték, hogy írjanak esszét egy olyan jó dologról, ami velük történt, míg a másik csoport tagjainak valamilyen negatív tapasztalatukról kellett írniuk. Ezzel azt akarták elérni a kutatók, hogy az önkéntesekből előhozzák – kevésbé vagy erősen - az erő érzését. Az önkénteseket ezután egy vizsgálatnak vetették alá, amelyben megmérték az arcizmaik válaszreakcióját az elektromos ingerlésekre. Figyelték a homlok ráncolásáért és az arc körüli mosoly kialakulásáért felelős izmok reakcióit. Eközben a résztvevőknek levetítettek két különböző videót. Volt, aki egy magas státuszú személy interakcióját láthatta más emberekkel, miközben a többiek alacsony státuszú emberekről láthattak filmet, amelyben beszélgetésbe kezdenek másokkal. A videók alatt a kutatók folyamatosan mérték az önkéntesek válaszként adott mosolyának mértékét.

Az eredményekből kiderült, hogy azok, akik erősnek érezték magukat, visszamosolyogtak, válaszul a mosolyra, de akkor, ha náluk magasabb státuszú emberről volt szó, már nem tették ugyanezt. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy az emberek hajlamosabbak azokra visszamosolyogni, akiket magukhoz képest gyengébbnek itélnek meg, vagy legalábbis nem érzik őket erősebb személyiségnek. A kutatás eredményeiből a tudósok érdekes további következtetéseket vonhatnak le az érzelmek, a kapcsolatok és a társadalmi hierarchiák természetéről. A részleteket az Amerikai Idegtudományi Társaság éves konferenciáján tették közzé.