Az új-zélandi Otago Egyetem PhD hallgatója, Sonya Cameron a British Medical Journal című lapban közölte tanulmányát, melyben a fenti módszernek járt utána. Vizsgálata során húsz Dunedinben élő anyát kérdezett ki, akik valamennyien a fenti elválasztási mód mellett döntöttek gyermekük hat hónapos kora körül. Emellett 31 olyan egészségügyi dolgozóval is beszélgetett, akik a csecsemőgondozás területén tevékenykednek. Arra a megfigyelésre jutott, hogy az anyák teljes magabiztossággal követték a tanácsokat, melyeket vagy környezetüktől, vagy a szakirodalomból, vagy az internetről szedtek össze, és sokan ösztönösen ráéreztek arra, hogy a csecsemő által irányított elválasztás a lehető legjobb megoldás. Ennek a módszernek, melynek angol rövidítése, BLW (Baby-Led Weaning), a lényege az, hogy a féléves gyerek egyedül kezd enni és válogatni az elé tett gyümölcs- és zöldségfalatkákból, ahelyett, hogy az anya etetné őt kiskanállal. Az anyák hittek abban, hogy ez a fajta elválasztási mód kevésbé stresszes, illetve, hogy ezúton sokkal egészségesebb ételeket vesz magához gyermekük.

Ugyanakkor Cameron azt is megfigyelte, hogy az egészségügyben dolgozók, akikkel az anyák a legtöbbet konzultálnak gyermekükkel kapcsolatban, nagyon kevés információval rendelkeztek ezzel a fajta gyakorlattal kapcsolatban, sokan egyenesen attól tartottak, hogy ezzel a módszerrel a gyerek könnyen félrenyelhet, ráadásul kevés tápanyaghoz jut, ezért nem szívesen javasolták a hozzájuk fordulóknak. Az anyák beszámolóiban egyébként valóban előfordult, hogy a baba félrenyelt, ám rendszerint azért, mert nem neki való ételt kapott be, többnyire almát, ami még túl kemény egy féléves számára. Az Otago Egyetem Emberi Táplálkozástudományi és Gyógyszerészeti Tanszéke további kutatásokat tervez a témában, mely során 300 anyát és gyermekét fogják nyomon követni, akik a BLW elvét tartják szem előtt.