Már számos kutatás kimutatta, hogy azok a depressziós betegek, akik képesek felidézni olyan pozitív emlékképeket, melyek a múltban történtek velük, könnyebben kerülnek pozitív hangulatba, ám a gond éppen az, hogy legtöbbször ezek a depressziós személyiségek pont erre nem képesek. Tim Dalgleish kutató és munkatársai vizsgálatuk során abból a feltételezésből indultak ki, hogy egy jól ismert – amúgy a memória fejlesztésére használt - módszerrel segíteni lehetne a depressziósoknak abban, hogy minél több kellemes élményt tudjanak felidzéni a szükség idején.

A fenti módszer – az úgynevezett hely-módszer – lényege, hogy olyan tárgyakkal, helyszínekkel, épületekkel élénkítik az emlékezetet, melyekkel az ember minden nap szembetalálja magát. A mostani tanulmány során a depressziós betegeket arra kérték meg, hogy idézzenek fel 15 pozitív emléket. Egy részüknek a hely-módszert alkalmazva kellett mindezt tenniük, míg a többiek a hasonlóságokra alapozva csoportosították emlékeiket. A gyakorlatok végén mindenkinek fel kellett idéznie a 15 emlék közül, amennyit csak tudott, és az derült ki, hogy a két módszer egyformán hatékony volt, mivel mindkét csoport tagjai szinte valamennyi emléket képesek voltak előhozni. Egy hét elteltével azonban már megmutatkozott a különbség a kétféle módszer között, ekkor  ugyanis a résztvevőket meglepetésszerűen felhívták telefonon, hogy ismét sorolják fel a 15 emlékképet, és ezúttal már jobbnak bizonyultak azok, akik korábban a hely-módszerrel gyakoroltak. A szakemberek ezek után megállapították, hogy a depressziós emberek számára sokkal hatékonyabb a hely-módszer annak megvalósítására, hogy hosszú távon is képesek legyenek felidézni korábbi, kellemes emlékeiket, amikor éppen rájuk törne a teljes elkeseredés és kilátástalanság.