A cigarettafüst belélegzését követően a véráramon keresztül a nikotin 25%-a már pár másodpercen belül eléri az agyat. Többek között ezzel magyarázható a függőség kialakulása: a nikotin központi idegrendszeren keresztül izgató, míg a vegetatív idegrendszeren keresztül épp ellenkezőleg, nyugtató hatást fejt ki. Ez a két fő oka annak, hogy a cigaretta olyan jól esik. Fáradtság vagy feszültség esetén a dohányos az élénkítő hatást használja ki, míg stresszhelyzetekben úgy véli, hogy nyugtatja a dohányzás.

A füst belégzésével testünk nikotinnal és más, a cigarettában található, függőséget okozó anyagokkal telítődik. A cigaretta elszívását követően már pár perc múlva gyorsan esik a nikotinszint, és a következő füstölgő rudacska utáni vágy már programozva van. Az utolsó cigi elszívását követő 1 óra elteltével a nikotinszint a negyedére csökken, a „rá kell gyújtani érzés” erősödik. Ezek a számok jól tükrözik a napi átlagos 20 cigaretta elszívását.

Ha le tudnánk tenni a cigit

A valóban utolsó szál cigi elszívása után a következők tapasztalhatók: 20 perc múlva normalizálódik a testhőmérséklet, a pulzusszám és a vérnyomás értékei kezdik megközelíteni a nem dohányzókét.

8 óra elteltével: a vér szénmonoxid-tartalma csökken, oxigéntartalma nő, ezáltal a fontos szervek több oxigénhez jutnak. Nő a teljesítőképesség, fittebbnek érezzük magunkat.

1-2 nap után: a szaglás és az ízérzékelés javul, a légzés könnyebbé válik, csökken a szívinfarktus rizikója.

1-9 hónap elteltével szűnik az esetlegesen fennálló dohányos köhögés, javul a légzésfunkció, erősödik az immunrendszer, stabilizálódik a keringés.

1-2 év elteltével a felére csökken a szívinfarktus és a tüdőrák rizikója.

5 év múlva szintén felére csökken a szájüregi-, légcső-, és nyelőcső daganatok kialakulásának esélye.

10 év múltán a tüdőrák kialakulásának esélye, 15 év múlva pedig a szívinfarktus bekövetkezésének esélye akkora lesz, mint egy nem dohányzónál.