Michael Slepian professzor és kollegái pókerjátszmákat bemutató rövid bejátszásokat vetítettek le hallgatóiknak. A videók többéségn a játékos teljes felsőtestét látni lehetett, némelyiken azonban vagy csak az arcot, vagy csak a karokat és a kézfejet. Az eredmények szerint a hallgatóknak szinte semmit nem sikerült megtudniuk a leosztásról csak az arckifejezés alapján, sőt, minél jobbnak ítélték meg a leosztást az arc alapján, az annál rosszabb volt. Amikor a pókerjátékosok teljes felsőteste látható volt, a hallgatóknak szintén nem sikerült semmit megtudniuk a leosztás valódi értékéről, de ebben az esetben már nem tippelték jónak a rossz leosztásokat sem. Érdekes módon a csak a karokat és a kézfejet mutató bejátszások esetében 0,07-nyi (vagyis rendkívül gyenge) pozitív korreláció volt a tippek és a valóság között.

De vajon hogyan lehetséges, hogy a póker világában nem járatos egyetemi hallgatók is meg tudták ítélni egy profi pókerjátékosok leosztását csupán a kézmozdulatok alapján? Slepian professzor szerint korábbi vizsgálatok rámutattak, hogy a szorongás és az idegesség hatással lehet a játékosok gesztusaira, és szerinte a résztvevők ez alapján döntöttek a leosztások milyenségéről. Hogy ezt bizonyítsa, egy másik egyetemista csoportnak is megmutatta a bejátszásokat, de ezúttal azt kérte a résztvevőktől. hogy ne a leosztást, hanem a játékos magabiztosságát, valamint kártya- és zsetonkezelési technikáját osztályozzák. Az eredmények szerint a magabiztosnak és biztos kezűnek ítélt játékosok általában jó lapokkal rendelkeztek. A magabiztosság figyelembe vételekor a pozitív korreláció 0,15 volt, a nyugodt és biztos kézmozgás esetében pedig 0,29. Ezzel a módszerrel tehát sokkal biztosabban tudták megítélni a leosztásokat, mint amikor közvetlenül a lapok minőségére kellett koncentrálniuk.

És hogy mi ebből a tanulság? Ha szeretnénk megtudni, hogy a velünk szemben ülőnek milyen lapjai vannak, ne az arcát, hanem a kezét figyeljük. A kutatás részletes leírása a Psychological Science című tudományos szaklapban olvasható.