A Lancet című orvosi szaklap online kiadásában megjelent kutatási eredmények egy 2007 és 2011 között készült tanulmányból származnak, amelyben 11 000, a brit Bradfordban született csecsemő vett részt. A születési rendellenességek abszolút kockázata a rokoni kapcsolatban nem lévő szülők gyerekeinek esetében rendkívül alacsony, mindössze 3 százalék, ami az unokatestvérektől született gyerekeknél 6 százalékra nőhet. A 35 éves, vagy annál idősebb anyák esetében a kockázati arány 4 százalék, szemben a 35 évesnél fiatalabb anyák gyerekeinek 2 százalékával. Ez azt jelenti, hogy "a vérrokonoktól, vagy idősebb anyáktól született csecsemőknek csak egy nagyon kis csoportjánál alakulnak ki születési rendellenességek" - nyilatkozta Eamonn Sheridan, a Leeds Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője.

Bradfordban egy nagyobb pakisztáni közösség is él. A kutatásban szereplő pakisztáni házasságok 37 százaléka vérrokonok között köttetett, szemben a brit társadalom 1 százalékával. Az első unokatestvérek közti házasság ilyen arányú előfordulása a pakisztáni újszülöttek születési rendellenességeinek 31 százalékáért tehető felelőssé. A születési rendellenességek előfordulása a bradfordi csecsemők esetében csaknem duplája volt az országos átlagnak, itt ugyanis 10 000 élve születésre 306 rendellenesség jutott, szemben az országos 166-tal. Az alacsony gazdasági-szociális státusz, valamint az anyák dohányzási, alkoholfogyasztási és étkezési szokásai azonban önmagukban nem adtak magyarázatot az első unokatestvérektől született gyerekek születési rendellenességeire. A kutatók szerint az anyák iskolázottsága minden esetben felére csökkentette a születési rendellenességek kockázatát, etnikumtól függetlenül.

Sheridan és kollegái számtalan olyan népcsoportról és közösségről számoltak be, ahol teljesen elfogadott a rokonok közti házasság. A szakértők szerint ezeknek a közösségeknek felvilágosítást és tanácsadást kell nyújtani a vérrokonok közti házasság esetleges veszélyeiről és a születési rendellenességek kialakulásáról.