A kutatók először azt tanácsolják, hogy lefekvés előtt legalább egy órával kezdjünk elcsendesedni és pihenni. Ne eddzünk, és ne végezzünk semmilyen más intenzív testmozgást. Kapcsoljuk ki és vigyük ki a hálószobából mobil eszközeinket. Sötétítsük el a szobát, és a hőmérséklet, az ágynemű, a matrac és a hálóruha tekintetében hozzunk létre kényelmes alvókörnyezetet. Próbáljunk minden nap azonos időpontban lefeküdni. Lefekvés előtt néhány órával már ne együnk és igyunk semmit, mert ezzel is csökkenthetjük az éjszakai vécére menés valószínűségét. Készítsünk egy listát azokról a dolgokról, amik aggasztanak, a jövőbeni teendőinkről és a hasonló ügyeinkről – ez segít a szorongás oldásában és gondolataink szervezésében, és előkészít az alvásra. Kétszer is gondoljuk meg, hogy megengedjük-e háziállatunknak, hogy velünk aludjon. Ha éjszaka mocorognak és zajt csapnak, az is zavarhat az alvásban.

Ha valaki lefekvés előtt szed gyógyszert, megpróbálhatja inkább reggel bevenni, vagy fordítva. Amennyiben erre gyanakszunk, beszéljünk orvosunkkal a gyógyszer időzítésének módosításáról. Tanítsuk meg az agyunknak és a testünknek, hogy a hálószobát a pihenéssel és az alvással társítsa, ne az edzéssel, játékkal vagy tévénézéssel. Házastársunkkal is beszélhetünk a megfelelő alvási stratégiákról, mert a siker érdekében az ő támogatására is szükségünk lesz. Ha mindezek ellenére nem múlnak el alvászavaraink, előfordulhat, hogy alvási apnoé áll a háttérben. Ennek kiderítéséhez alvásvizsgálatnak kell alávetni magunkat.