A rosszindulatú daganatok kezelése olyan, mint slaggal virágot locsolni: a túl sok víz megöli a növényt, csakúgy, ahogy a túl sok kemoterápia és besugárzás megöli a beteget, még mielőtt a daganatra hatna. Azonban most Jian-Guo Geng és munkatársai egy érdekes védőmechanizmust mutattak be, ami azzal kapcsolatos, hogy az ép emésztőrendszerrel rendelkező daganatos betegek esetén jobb túlélési esélyekkel lehet számolni. A Nature oldalain közölt tanulmány akár a daganatkezelési módszereket is forradalmasíthatja. Ha a feltételezés igazolást nyer, akár a késői stádiumú, szervi áttétekkel rendelkező esetek is kezelhetők lehetnek.

Mivel a daganatok osztódási aktivitása a normál szövetekét meghaladja, azok érzékenyebben reagálnak az osztódás gátlását célzó sejtmérgekre és a besugárzásos terápiára. Azonban jelenleg az áttétes esetek gyógyítása nem lehetséges, ugyanis olyan mértékű kezelést kellene alkalmazni, melyet már az ép szövetek sem viselnek el. Az egészséges szövetek toleranciájának fokozása ezért járható út lehet a dózisnövelés érdekében.

A tudósok egy speciális molekulát írtak le, mely a bélrendszer őssejtjeihez kötődik, ily módon befolyásolja a hámréteg regenerációját. Az őssejtek feladata egyébként is a sérült hám pótlása lenne, azonban a nagy dózisú, előrehaladott daganatok kezelésében használandó kemo- és sugárterápia meggátolja, hogy eredményesen kifejtsék aktivitásukat. A munkacsoport évtizedes érdeklődését képező R-spondin 1 és Slit2 molekulák azonban állatkísérletben az egyedek 50-75 százalékánál védőhatásúnak bizonyult a halálos dózisú kemoterápiával szemben is, vagyis a kezelés hatására az egerek bélrendszeri hámja nem pusztult el, és továbbra is képes volt ellátni emésztési feladatait, és az állatok túlélték a beavatkozást.