Lara Aknin, a kanadai Simon Fraser Egyetem szakértője munkatársaival együtt úttörő módon azt a folyamatot nézte meg közelebbről, amelynek során a jótékonykodás pozitív érzelmeket idéz elő az adományozónál. A témában végzett három vizsgálat során kiderült, hogy a másokra költött pénz, illetve a pénzadományozás akkor kelti a legjobb érzést a felajánlóban, ha kapcsolatépítő hatású. Ebből következik, hogy az emberek akkor érzik a legjobban magukat, ha ismerősükön, barátjukon vagy rokonukon keresztül segítenek valakinek, míg a jó célra áldozott névtelen adomány ehhez képest kevésbé pozitív hatású.

Az eredmények befolyásolhatják a non-profit szervezetek adománygyűjtő munkáját, hiszen önkéntesek toborzásával több egyénnel alakítható ki közvetlen kapcsolat. A következtetések kiterjesztésével az is lehetségesnek tűnik, hogy amennyiben a felajánlókat boldogabbá teszi a jócselekedet, szívesebben és többet adományoznak majd. Sőt, a boldogabb jótékonykodók nagyobb eséllyel válnak önkéntessé, illetve személyes kapcsolataik útján további felajánlókat vonzhatnak. A friss adatok alátámasztják a korábbiakat, miszerint a társadalmi interakció és az önkéntes munka boldogít. „Bár a szociális interakción kívül más tényezők is befolyásolhatják a jótékonykodás okozta boldogságérzetet, az adományozás nagyszerű módja annak, hogy az anyagi javakat jó érzésekre váltsuk” – magyarázták a kutatók.