Világszerte több millió ember szervezete termel elégtelen mennyiségű inzulint. A hasnyálmirigy bétasejtjeiben termelődő hormonnak kulcsszerepe van a cukoranyagcserében és az energiafelhasználásban. Az inzulin-elégtelenség fő oka az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség, amelyek kezelés hiányában halálos következményekkel járnak. Eddig kizárólag rendszeres inzulininjekciók adagolásával lehetett megoldani az érintettek terápiáját.

A Cell Metabolism című szakfolyóiratban megjelent tanulmány azonban új szemszögből közelíti meg a problémát. Mindezidáig elképzelhetetlen volt az inzulin nélküli élet, ám a Genovai Egyetem szakértőinek sikerült bebizonyítaniuk, hogy ez a hormon nem létfontosságú. Az inzulinos kezelés egyébként súlyos mellékhatásokkal járhat nem megfelelő adagolás esetén: a hypoglikémia, azaz a túl alacsony vércukorszint például eszméletvesztést eredményezhet. Ráadásul az 55 éven felüli cukorbetegek 90 százaléka több esztendeig tartó terápia után magas koleszterinszint miatt szív- és érrendszeri betegséggel is orvoshoz kerül, ami az inzulin lipogén hatásának tudható be.

Jelen kutatáshoz a tudósok leptint adagoltak rágcsálók szervezetébe inzulin helyett. Ez a hormon a zsíranyagcserében és az étvágy szabályozásában játszik szerepet. Kiderült, hogy a leptinnek köszönhetően a kísérleti állatok túlélték az inzulinhiányt, sőt: sem hypoglikémia, sem pedig koleszterinszint-emelkedés veszélye nem állt fenn náluk. „Most azt kell megértenünk, hogy a leptin pontosan miként befolyásolja a vércukorszintet” – magyarázta a kutatást vezető Roberto Coppari professzor, akinek csapata arra is rámutatott, hogy az agy hipotalamusz régiójának GABA neuronjaiban rejlik a leptin vércukorszintre adott hatásának kulcsa. Emellett perifériás szöveteket. is sikerült azonosítani, melyek működését befolyásolja a leptin. Ezek főleg a májban, a talpemelő izomban és a barna zsírsejtekben találhatóak.