Walker kisasszony álmában sebesítette meg magát, és reggel kisebb nagyobb vágásokkal ébredt, ami néha egész vértócsát hagyott az ágyneműjén. Az alvajárás egy szokatlan és szörnyű típusában szenvedett, de a közelmúltban a gyógyszeres és az alvásterápia kombinációjának köszönhetően végre megtalálta a gyógymódot.

Kezelése előtt Stephanie késsel vagdosta a lábszárát álmában. Az ijesztő éjszakai epizódok akkor kezdődtek, amikor 19 éves korában párkapcsolati válságon esett át. „Már attól féltem, hogy a szüleimet és a bátyámat is bántani fogom álmomban. Ébren eszembe sem jutna ilyen, de álmomban nem volt önkontrollom” – mesélte. „Az orvosok először azt gondolták, hogy ébren sebesítem meg magam. Tanácsadásra küldtek, elemezgettek, és erős altatókat írtak fel, hogy annyira kiüssenek éjszakára, hogy ne tudjak mozogni álmomban. Ez azonban nem vált be, én pedig csak egyre stresszesebb lettem.”

A lányt ezután a hipnózis egyik válfajára, alvásterápiára utalták be, ami használni kezdett. Nagy megkönnyebbülést érzett, amikor észrevette, hogy egyre enyhébbek az éjszakai sérülései.„Személyes foglalkozásokon vettem részt egy alvásterapeutával és egy tanácsadóval. A terapeuta a stressz-szintem vizsgálatára, és a fiatalabb koromban ébren elkövetett öncsonkító viselkedésre fókuszált. Megrémített, hogy a testem így reagál, mert nem volt az általam érzett stressznek tudatos kivezetése” – mondta Stephanie. A kezelések első szakaszában néha enyhébben még megsebesítette magát álmában, de az alvajáró öncsonkítás teljesen megszűnt, miután újra összejött kamaszkori szerelmével. Tizenhat éves korában nagyon szoros viszony fűzte Matthez, de 19 és 21 éves kora között valahogy eltávolodtak egymástól.„Úgy érzem, végre megszabadultam ettől a viselkedéstől, és normálisan folytathatom az életemet” – vallotta Walker kisasszony. Ennek érdekében már meg is tette az első lépést: egy nagy, színes tetoválással elfedte a hegeket a jobb lábán.