Az Exeteri Egyetem kutatói kimutatták, hogy az agyunk be van programozva a vidéki tájak keresésére, mert ezek megnyugtatnak bennünket, míg a városképek összezavarnak és agresszívvé tesznek. Ez még azokra is igaz, akik egész életüket városias környezetben élték le. A kutatók szerint ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy az emberek évszázadokon keresztül vidéki környezetben éltek, vagy hogy az agyunk egyszerűen nincs felkészülve arra, hogy feldolgozza a forgalmas városképekkel járó rengeteg ingert.

Elméletük igazolására a kutatók önkénteseket csatlakoztattak MR készülékhez, majd nagyvárosokat illetve vidéki tájakat ábrázoló képeket mutattak nekik. Amikor a vidéki tájak tűntek fel a képernyőn, az alanyok agyának ún. limbikus területe aktiválódott. Ez a terület a nyugalom és a béke érzésével hozható összefüggésbe, és ez az az agyi terület, ami a majmokban és a főemlősökben is megtalálható. Amikor azonban nagyvárosok és forgalmas utcák képeit mutatták a résztvevőknek, a vizuális komplexitással kapcsolatos agyi terület, a nyakszirti (occipitalis) lebenyben lévő vizuális kéreg aktiválódott, melynek következtében az agy elemezni kezdte a képet, megpróbálta értelmezni és feldolgozni a látottakat. Ez az információ-feldolgozás azonban zavartsághoz és szorongáshoz vezethet. Ezek még csak előzetes eredmények, de a kutatók azt tervezik, hogy tovább tesztelik elméletüket, hogy meghatározhassák, pontosan miért következik be ez a jelenség.

Dr. Ian Frampton, az Exeteri Egyetem pszichológusa a The Independent napilapnak így nyilatkozott: „Amikor városias környezet képét látjuk, az agyunk sok feldolgozási folyamatot végez, mert nem tudja, milyen környezetről van szó. Nincs azonnali természetes válasza rá, ezért kell ilyen sokat dolgoznia.”