Az Age szakfolyóiratban megjelent kutatásban a spanyol Navarrai Egyetem kutatói 24 kilencvenegy és kilencvenhat év közötti személyt kértek fel arra, hogy 12 hétig eddzenek. Az egyik 11 fős csoport hetente kétszer végzett erőnövelő és egyensúlyfejlesztő intenzív testmozgást. A többi tizenhárom résztvevő 30 perc sokkal kevésbé megerőltető mobilitás edzést végzett, ami kímélő nyújtógyakorlatokból állt.

A kísérlet végén az első csoport tagjai a járási sebesség, valamint a csípő és a térd rugalmasságának jelentős javulását tapasztalták. Izomtömegük is nőtt, könnyebben fel tudtak állni a székről, és kisebb valószínűséggel estek el. A kevésbé intenzív edzést folytató másik csoport tagjai sokkal kisebb mértékű javulást tapasztaltak.

A kutatást vezető Mikel Izquierdo professzor elmondta, hogy a fizikai inaktivitás izomvesztést és gyengeséget okoz. „Eredményeink gyakorlati szempontból azt mutatják, hogy érdemes ilyen jellegű testmozgást végezniük az elesettségi szindrómában szenvedő idős embereknek, mert ezek a gyakorlatok javítják az idősek izomerejét, egyensúlyérzékét és járását. Ezáltal meg lehetne akadályozni az öregség negatív hatásait a sérülékeny idősek körében, javítani lehetne az általános jólétüket, és jobban alkalmazkodhatnának ahhoz a társadalomhoz, amiben élnek” – összegezte a kutatást a professzor.

Egy másik, a University College London által készített és tavaly publikált kutatás szerint azok az emberek, akik csak a hatvanas éveikben kezdenek el sportolni, jelentős előnyöket tapasztalhatnak a testmozgásnak köszönhetően. Eredményeik azt mutatták, hogy négy év gyakori edzés hétszeresére növeli annak valószínűségét, hogy a sportoló személy egészségesen öregszik azokhoz viszonyítva, akik soha nem végeznek testmozgást.