Testünk normális működése – amit egészséges állapotnak hívunk – nagymértékben függ attól, hogy a környezet által „kínált" táplálékokból az adott táplálkozási szokások mellett ki tudjuk-e elégíteni a tápanyagigényt, más néven a biológiai szükségletet. Az emberré válás hosszú folyamatában elvesztettük azt az – állatvilágban még megfigyelhető – ösztönt, hogy ételeinket a valós szükségletnek megfelelően válasszuk ki. E „ráérzés" híján magunknak kell elsajátítanunk az étkezés tudományát.
Az alapkérdés tehát a következő: mit és mennyit fogyasszunk naponta? A válaszadáshoz ismerünk kell a szervezet számára fontos, ún. esszenciális tápanyagokat és funkciójukat. Tekintsük át nagyjából ezeket!
Szervezetünk építőelemei
A víz testtömegünk 50-60%-át teszi ki, közismert, hogy a nem megfelelő vízpótlás kiszáradáshoz vezet. Következnek a fehérjék, amik a szövetek építőanyagai, de részt vesznek a biokémiai folyamatok szabályozásában is. Ez utóbbi esetben beszélünk enzimekről vagy hormonokról (pl. inzulin). Újabb csoportot képeznek a szénhidrátok, melyek energiaforrásként szolgálnak, és a növényi rostok alkotói. A zsírok egyrészt energiát szolgáltatnak, másrészt a sejtmembránok részei, és egyes hormonok (szteroidok) előanyagai.
A vitaminok a biokémiai reakciók nélkülözhetetlen szabályozói. Az ásványi anyagok (kalcium, foszfor, magnézium, nátrium, kálium) részben a csontrendszer alkotói, de betöltenek szabályozó funkciót is, biztosítják az ingerületterjedést az idegsejteken, nélkülözhetetlenek az izmok működéséhez. A felsorolást legtöbbször itt abbahagyjuk, pedig a lista még nem teljes. Egy igen lényeges csoportot még nem említettünk, a továbbiakban róluk, a nyomelemekről szólunk részletesebben.
Csak a hiányuk látható
A nyomelem elnevezés arra utal, hogy ezek az elemek a vas kivételével igen kicsi, milligrammnyi (ezredgramm) sőt, mikrogrammnyi (milliomodgramm) mennyiségben, tehát csupán nyomokban vannak jelen a szervezetben. Hihetetlen, de e kis mennyiségek ellenére jó néhányukról igazolta már a tudomány, hogy életfontosságú, azaz meghatározott feladattal rendelkezik és emiatt hiánya betegséghez vezet. Pótlásukról a megfelelő élettani működések biztosítása érdekében ugyanúgy gondoskodni kell, mint az előzőekben felsorolt tápanyagokéról.
De mit is csinálnak ezek a szinte elhanyagolható mennyiségben jelen lévő elemek a szervezetben? Fentebb már szó volt az enzimekről. Ezek fehérjetermészetű molekulák, több típusuk van, és az a feladatuk, hogy a biokémiai reakciók normális úton és sebességgel történő lefolyását biztosítsák. Pl. a táplálékból történő energiafelszabadítás is ún. enzimatikus folyamatokon keresztül valósul meg. Az enzimek testünk minden sejtjében megtalálhatók. Sokan közülük nem csak fehérjéből (aminosavakból) állnak, mivel a működésükhöz másra is szükség van. Ezt a „más valamit" hívhatjuk szakszóval kofaktornak.
Ha az összes, ma ismert enzimet tekintjük, megállapítható, hogy mintegy 30%-uk funkciójához fémionkofaktorok – nagyon gyakran nyomelemek – szükségesek. Csak cinket tartalmazó enzim több, mint 200 létezik. A nyomelemek emellett megtalálhatók a genetikai információt hordozó nukleinsavakban, és szerepet játszhatnak mint hormonösszetevők is (pl. pajzsmirigyhormonokban a jód).
Miből mennyit?
A vas
Vizsgáljuk meg közelebbről most az egyes nyomelemek fontosabb szerepeit és forrásait! A vas mint a hemoglobin alkotórésze biztosítja a vérben az oxigén szállítását. A kataláz nevű enzim kofaktorként részt vesz a szervezetet károsító ún. szabad gyökök elleni védekezésben. (A szabad gyökök nagy energiájú molekulák, melyek normális esetben is képződnek a biokémiai reakciókban. Ha azonban a károsodott szabályozás, vagy más ok miatt túl sok szabad gyök keletkezik, akkor azok megtámadhatnak más molekulákat, ami végső soron biológiai struktúrák, pl. sejthártyák roncsolódásán át működési zavarokat, betegségeket okozhat.)
A vas ezen túl fontos szerepet játszik a sejtek növekedésében, regenerációjában és a védekező rendszer működésében. A vashiány vérszegénységhez, fáradékonysághoz, az ellenálló képesség csökkenéséhez, fokozott fertőzésveszélyhez vezet. A vas RDA (recommended dietary allowances, azaz javasolt napi tápanyagmennyiség) értéke 10-15 milligramm, tehát naponta ennyit kell bejuttatni a szervezetbe. Jó vasforrások a húsok, a tojás, a máj.
A cink
A cink nagyon sok folyamatban vesz részt. Kulcsszerepet játszik a sejtmembránok stabilizálásában, biztosítja az információhordozó nukleinsavak (DNS, RNS) térszerkezetét. Nélkülözhetetlen a hormonképződéshez és az inzulinnal együtt a normális cukoranyagcseréhez. A hámtakaró épségéhez, a sebgyógyuláshoz is szükség van cinkre. Cinkhiány esetén annak mértékétől függően bőrgyulladás, hajhullás, immunológiai rendellenességek, növekedésbeli elmaradás, étvágycsökkenés, a nemi mirigyek csökkent működése léphet fel. A cink ajánlott napi bevitele 12-15 mg. Jó cinkforrások a húsok, a növények közül a hüvelyesek, de utóbbiakból a magas rosttartalom miatt a hasznosulás nem megfelelő.
A réz
Kizárólag enzimek működésének biztosításán át vesz részt a biokémiai folyamatokban. Segíti a vörösvértestképzést. A kötőszövetek alapállománya (a kollagén) megfelelő szerkezetének fenntartásához réztartalmú enzimek is szükségesek. Az ún. természetes vagy velünk született immunválasz (a kórokozók immunsejtek általi bekebelezése) is igényli a réz jelenlétét. Rézhiányban a vas nem tud beépülni a hemoglobinba, tehát vérszegénység alakul ki, emellett gyengül az immunválasz, csökken az érfalak rugalmassága, növekszik a vér LDL-koleszterinszintje. Ez utóbbi az érelmeszesedés egyik hajlamosító tényezője. A rézből naponta l,4 mg-ot kell bevinni a szervezetbe. Jó rézforrások a máj, a saláta, a káposzta, a karfiol stb.
A mangán és a molibdén
A mangán az anyagcsere alapfolyamataiban vesz részt, mint számos enzim szerkezeti eleme. Szerepe van a táplálékból történő energiafelszabadításban, a szabad gyökök elleni védekezésben, a véralvadás folyamatában (a véralvadásban kulcsszerepet betöltő K-vitamin csak mangánnal együtt „működőképes"). Hiánya elhúzódó véralvadást, növekedésbeli elmaradást, szénhidrát- és zsíranyagcsere-zavart okoz. A napi mangánszükséglet 2,5-4 mg. Mangánforrásként a gabonafélék és az olajos magvak jönnek szóba. A molibdén az emberi szervezetben három enzim működéshez szükséges. Ezek a nuklein- és aminosavak lebontásában és bizonyos káros anyagok (aldehidek) ártalmatlanításában vesz részt. A molibdénhiány enyhe esetben pszichés labilitást (ingerlékenységet), súlyosabb formában idegrendszeri tüneteket, pl. látászavart okozhat. A napi molibdénszükséglet 0,075-0,25 mg. Jó forrásai a hüvelyesek és a tej.
A szelén, a króm és a jód
A szelén a glutation-peroxidáz nevű enzim részeként a szabad gyökök elleni védelem fontos eleme. Egy másik enzim kofaktoraként nélkülözhetetlen a leghatékonyabb pajzsmirigyhormon (trijód-tironin) termelődéséhez. A szelén hiánya következtében nő a fertőzések elleni fogékonyság, hajhullás, kopaszodás léphet fel, csökken a csontképzés aktivitása. Súlyos esetben a szeléndeficiencia a szívizom megbetegedését (ún. Keshan-kór) és ízületi bántalmakat (ún. Kashin-Beck-kór) okozhat. Az előzőekből következik, hogy a szelénhiány zavart kelt a pajzsmirigy működésében, a jódhiányhoz hasonló tüneteket válthat ki. A napi szelénszükséglet 0,07-0,055 mg. Legjelentősebb szelénforrások a tengeri állatok húsa és a gabonafélék.
A króm legfontosabb szerepe, hogy részt vesz a cukoranyagcserében. Az ún. glükóztolerancia-faktor részeként hozzájárul az inzulin vércukorszint-szabályozó hatásához. Emellett jó irányba befolyásolja a zsíranyagcserét is. A krómhiány következtében emelkedik az LDL-koleszterinszint és nő a vércukorszint, illetve a szövetek inzulinigénye. A napi krómszükséglet 0,12 mg. Jó krómforrás a sörélesztő, hús, sajt, hüvelyesek és a teljes kiőrlésű gabonamagvak.
A jód a pajzsmirigyhormonok alkotójaként tölt be életfontos szerepet szervezetünkben. Hiánya szellemi és fizikai elmaradottsághoz, golyvához és csökkent pajzsmirigyműködéshez vezet. A napi jódszükséglet 0,150 mg. Jódban gazdag élelmiszerek a tengeri halak, a tengeri só.
A nyomelemhiány okai
Áttekintve az előző vázlatosnak tekinthető felsorolást, a képlet egyszerűnek tűnik. Ha ugyanis ezek a nyomelemek életfontosságúak, és tudjuk, hogy mennyit kell naponta felvegyünk belőlük, akkor azt kell enni, amiben ezek a nyomelemek előfordulnak – gondoljuk. Ez az érvelés teljesen logikus. Mégis, akkor mi az oka annak, hogy a lakosság jelentős részét érinti a nyomelemhiány problémája?
A férfiaknak mindössze 12%-a tekinthető kielégítően ellátottnak. A nőknél ez az arány 8%. Még mielőtt bárki megijedne, hogy ennyi beteg van köztünk, azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a nyomelemhiány csak szélsőséges esetben okoz betegséget. Legtöbbször az ún. szubklinikai nyomelemhiánnyal és az azt kísérő nem specifikus jelekkel, panaszokkal találkozhatunk, melyeket a nyomelemdeficiten kívül más is okozhat. Ezek: a már említett fáradékonyság, étvágytalanság, hajhullás, csökkent védekezőképesség stb. Ennek tudatában hasonló panaszok esetén erre a lehetőségre is gondolni kell.
Az okok közül csak az egyik a súlyos betegség. Egészségeseket is érinthet ez a probléma, ha szükségletük emelkedett, pl. erős fizikai igénybevétel esetén vagy a terhesség, szoptatás időszakában. A nyomelemhiányért azonban főképpen a hiányos tápanyagfelvétel okolható, ami részben a kedvezőtlen táplálkozási szokásokra – például vegetarianizmus, fogyókúrák, egyoldalú étrend –, vagy az alultápláltság vezethető vissza. Emellett lényeges tényező a környezetszennyezés, az iparosodás, a kemikáliák elterjedése, aminek következtében a talaj normális összetétele felborult. Szennyezőanyagok jelentek meg a talajban, ahonnan az élelmiszerekbe kerülnek és rontják a nyomelemek felszívódását. Sok helyütt a talajból bizonyos nyomelemek eltűntek, így már be sem kerülhetnek az élelmiszerekbe. Hiába számítjuk ki tehát azt, hogy miből mennyit kellene elfogyasztanunk, ha a haszonnövény nem jut kellő tápanyaghoz az őt tápláló közegből. Hiszen ekkor a tápláléklánc végén álló ember sem fog hozzájutni.
A nyomelemek e rövid bemutatója végén mit is mondhat a szakember? Talán azt, hogy emeljük ki őket a szürke eminenciások közül, gondoljunk rájuk gyakrabban! És főleg pótoljuk őket megfelelően. Ha a táplálékkal nem megy, akkor komplex nyomelempótló készítményekkel. Egészségünk érdekében.