Amint azt a New York Egyetem szakembere kifejtette, a csecsemők még nem értik, hogy az a szöveg, amit a képernyőn olvasnak, valamilyen, a való életben levő dolgot jelent, sőt 3-4 éves korukig a történeteket sem igazán fogják fel. Legkorábban 5-6 éves korukra érik el azt a szintet, hogy képesek legyenek elolvasni egy egyszerű mesét egyedül.

Mindez annak kapcsán került elő, hogy a kisgyerekes szülőket egyre több olyan programmal igyekeznek megcélozni, melyek azt ígérik, hogy már a három hónapos csecsemőt is meg lehet tanítani olvasni. Ezt cáfolandó, a Journal of Educational Psychology című lap hasábjain közzétett tanulmány során a kutatók találomra kiválasztottak 61 kilenc és tizennyolc hónapos kor közötti csecsemőt, akiket egy DVD-ket, kártyalapokat és képeskönyveket is felhasználó program segítségével igyekeztek megtanítani olvasni. A program végén ezeket a csecsemőket összehasonlították 56 másikkal, akiket előtte nem képeztek ki, és semmilyen különbséget nem találtak közöttük. Az eredmények tehát azt mutatták, hogy a korai olvasástanítással semmi előnyre nem tesznek szert a gyerekek, bár – az is kiderült -, hogy kárukra sincs a dolog.

Mit csináljon akkor az a szülő, aki mégis ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy fejlessze csecsemőjét? A legtöbb, amit tehet, hogy sokat beszél hozzá, énekel és olvas neki, emellett sokat játszik vele. A legtöbb játék amellett, hogy szórakoztat, oktat is, ilyen például az összes kirakós és formaegyeztető játék, nagyobb korban pedig már mértékkel ki lehet próbálni egy-egy számítógépes fejlesztő játékot is.