Ha egy csecsemő túl hosszú időn keresztül ül a babakocsiban, főleg, ha az előre néző típus, akkor ezzel csökken a szülőkkel való interakció mértéke, illetve a szabad felfedezések lehetőségének mennyisége. Mindez később az iskolai teljesítményre is negatívan hathat, hasonlóan ahhoz, amikor egy kisgyerek korlátlan időben használhat okostelefont vagy tabletet, ahelyett, hogy szülei énekelgetnének neki vagy beszélgetnének vele.

Mindezekre a veszélyekre Sally Goddard Blythe neuropszichológus hívta fel a figyelmet egy konferencián, ahol hangsúlyozta, hogy a csecsemők számára a legfontosabb a szabad mozgás és a felfedezések lehetőségének biztosítása, mert ezek mind nélkülözhetetlenek a figyelem, az egyensúlyérzés és a koordinációs készségek elsajátításához. A testi fejlődést emellett a társas érintkezések, az éneklés, a beszélgetés, vagy csupán a tartós szemkontaktus is nagyban segítik, és aki ezekben hiányt szenved, az később – hiába magas amúgy az intelligenciaszintje – rosszabbul fog teljesíteni az iskolában.

A chesteri Neuropszichológiai Intézet igazgatója hozzátette, hogy természetesen a fent említett dolgok csak akkor jelentenek veszélyt, ha mértéktelenül fordulnak elő. Ha a szülő arra használja a babakocsit, amire tényleg való, hogy egyik helyről a másikra eljut vele a gyerekével, azzal semmi gond nincs, ám feleslegesen ne ültessük benne a kicsiket, csak azért, hogy ne kelljen utánuk szaladgálnunk, hiszen fejlődésük szempontjából nagyon fontos a kúszás és a mászás időszaka is.