A lincolnshire-i Granthamben élő nő ma egy értékes parókával leplezi kopaszságát, ám úgy érzi ezzel csak becsapja környezetét és saját magát is. A nőnél még 14 éves korában alakult ki a kényszeres hajtépkedés szokása, amikor is – elképzelése szerint – egy barátaival töltött éjszaka során akarata ellenére bedrogozták. Az éjszakáról nem sok mindenre emlékszik vissza, csupán annyira, hogy egy italt elfogyasztott, majd felment a barátja lakására. Egyetlen magyarázatot tud elképzelni arra, hogy miért esett ki emlékeiből minden egyéb, ez pedig az, hogy valamit tettek az italába.

A gondolat pedig, hogy ezután ki tudja, mit tettek vele, olyan szorongató érzést váltott ki belőle, amit csak a hajtépkedéssel tudott valamennyire enyhíteni. 15 évesen a körzeti orvosa trichotillomániát diagnosztizált nála, ami egy igen összetett pszichológia rendellenesség, mely többnyire önbántalmazással és függőséggel jár együtt. Mikor Ruth rájött, mit tesz magával, depresszióba zuhant, de nem tudott ellene semmit tenni, amikor ugyanis rátört a hajtépkedés vágya, minden egyéb megszűnt körülötte, és órákon át csak egyhelyben ült, míg végül egy egész csomó haj gyűlt előtte össze.

A lány ma már gyógyszeres kezelés kap, emellett pedig kognitív viselkedésterápián is részt vesz, és barátja, Josh is sok támogatást nyújt neki, ennek ellenére nagyon zavarja, hogy úgy érzi, parókájával becsapja környezetét, akik sokszor dicsérik, hogy milyen csinos, és milyen szép a haja, mit sem sejtve a valóságról. Legnagyobb félelme, hogy egyszer egy nagyobb szélvihar felkapja a parókáját, és ő ott fog állni kopaszon mindenki előtt.

Az igazságot azonban nehezen fedi fel, mivel úgy érzi, a legtöbb ember a külső alapján ítél, ezért is szeretné, ha nagyobb nyilvánosságot kapna a betegsége, és többen tudnának róla, mivel jár ez az állapot. A trichotillomániában szenvedők leküzdhetetlen késztetést éreznek, hogy hajukat tépdessék, ugyanakkor a betegség gyakran szül elkeseredést, szégyenérzetet vagy depressziót, és az érintettek azon aggódnak, vajon mit szól a környezetük mindehhez. Mindez az énképet is befolyásolja, mivel sok beteg önmagát vádolja, amiért képtelen a viselkedését kontrollálni. A betegség a tizenévesek és a fiatalok körében gyakoribb, és több lányt érint, mint fiút. Kezelése gyógyszerekkel és terápiával történik.