Az viszont, hogy a feleség szeretetre méltó-e, vagy jó egészségnek örvend-e, nem játszik olyan nagy szerepet a házasság harmóniájának előre jelzésében. A korábbi kutatások többnyire a házasság minőségének az egészségre gyakorolt hatását vizsgálták, a Chicagói Egyetem kutatói James Iveniuk vezetésével azt próbálták kideríteni, hogyan működik fordított irányban az összefüggés. Azt vizsgálták tehát, milyen hatást gyakorol az egészségi állapot és a személyiségjegyek az időskori házassági konfliktusokra.

A Journal of Marriage and Family szaklapban publikált kutatáshoz Iveniuk egy 953 heteroszexuális házaspárral készült országos felmérés adatait használta fel. A férfiak és nők életkora 63 és 90 év közé esett, és kapcsolatuk átlagosan 39 évre nyúlt vissza. A kutatók külön-külön megvizsgálták a partnerek személyiségjegyeit, például a szeretetre méltó viselkedésre való hajlamukat és pozitivitásukat, vagyis azt, mennyire tartják fontosnak, hogy pozitív fényben tekintsenek rájuk. Az eredmények alapján Iveniuk a következőket fogalmazta meg: „Ha a férj egészségi állapota rossz, a feleség nagyobb valószínűséggel számol be több konfliktusról. A fordítottja azonban érdekes módon nem igaz. A szakértő úgy véli, ennek oka az, hogy a feleségektől nagyobb valószínűséggel várják el a gondoskodást. Ha azonban a feleség beteg, a férj egy másik családtagot kérhet meg arra, hogy lépjen a helyére, és segítsen.” Ha a férjben magasabb volt a „pozitivitás” szintje, akkor is kevesebb konfliktus alakult ki a házaspárok között. Ennek az ellentéte sem volt azonban igaz, vagyis a feleségek által tanúsított pozitivitás nem befolyásolta azt, mennyi konfliktusról számoltak be a férjeik.