Megröntgenezték az agyamat, és utána azt mondták a barátnőmnek, hogy rossz a lelet, nem fogom túlélni – mesélte Fritze a brit Telegraph lapnak. „Végig hallottam a párom sírását, de semmit sem tudtam tenni. Azt mondták neki az orvosok, hogy nincs remény. Nem tudtam reagálni, csak láttam és hallottam a történteket. Képtelen voltam megmoccanni” – emlékszik vissza a férfi. Az ágyban fekve annak is tanúja volt, hogy az orvosok a szervadományozás lehetőségét firtatják, elsősorban a májára és a veséjére tartva igényt.

Megijedtem, mert azt hittem, meg fogok halni, méghozzá szörnyű módon. Emlékszem, hogy arra gondoltam, mi történik, ha elhamvasztanak. Vajon látni és érezni fogom a tüzet? – mondta a svéd férfi, akit véleménye szerint halottnak nyilvánítottak volna, ha egy tapasztaltabb orvos nem tér vissza hozzá az eset utáni harmadik napon.

A doktornő ugyanis a röntgenlelet újbóli szemrevételezése után megállapította, hogy Mr. Fritze jó eséllyel felépül. Napokon belül képes volt bólintani a fejével, mostanra pedig már beszél és mozogni is tud egy kicsit a rehabilitációnak köszönhetően. A férfi hivatalos reklamációt nyújtott be a kórház ellen, emellett pedig be is pereli az intézményt, amiért az agyhalál beállta előtt tárgyalták ki a szerveinek eladományozását.