A vizsgálatot William Fleeson, az észak-karolinai Wake Forest Egyetem munkatársa által végzett korábbi felmérés ihlette, melynek eredményei alapján az extrovertált viselkedést tanúsítók nagyobb boldogságérzetről számolnak be. Fleeson professzor két boldogságnövelő extrovertált cselekvést is megemlített: rámosolyogni egy szembejövőre és felhívni egy régi barátot. Ő azonban kizárólag az amerikaiak körében vette górcső alá az összefüggést.

Az új kutatást vezető Timothy Church, a Washingtoni Állami Egyetem dékánja kíváncsi volt arra, hogy a nemzetközi kultúrákban is így van-e. Csapatával együtt 56 egyesült államokbeli, 56 venezuelai, 66 kínai, 60 fülöp-szigeteki és 54 japán hallgatót vett górcső alá. Church csapa azt vizsgálta, hogy az öt fő személyiségvonás megegyezik-e a kultúrákban. Az öt fő személyiségvonás a következő: lelkiismeretesség, neuroticizmus, extraverzió, barátságosság és nyitottság. Ezek olyan görbét rajzolnak ki, melynek egyik véglete az extrovertáltság, a másik pedig az introvertáltság. A legtöbb ember személyisége napról napra valahová a kettő közé esik. Church és munkatársai korábban rámutattak, hogy az öt fő személyiségvonás hasonlóan alakul Mexikóban, Malajziában és Ausztráliában, más tudósok pedig több mint 60 országban világítottak rá a párhuzamra. Noha az öt fő személyiségvonás mindenhol nagyjából megegyezik, azok átlagos kifejezése kultúránként eltérő lehet. A kísérlet során az alanyok előbb általánosságban értékelték a saját személyiségüket, majd a pillanatnyi állapotukat osztályozták napi háromszor húsz napon át. A pozitív és negatív hatásokat e négy jelző segítségével mérték: lelkes, boldog, zaklatott, szomorú. Az eredmények alapján világossá vált, hogy magasabb eredményt értek el azok az emberek, akik a mindennapi helyzetek során extrovertáltabban viselkedtek.