A kutatók 2 556 angol és wales-i ikerpárt vettek górcső alá, amikor azok négy- és tízévesek voltak. A szakemberek 28 génvariánst vizsgáltak, amelyek összefüggésben állnak az elhízás kockázatával. A felmérés során mindkét életkorban rögzítették a résztvevők testtömegindexét (BMI-jét) is, ami a testmagasságon és a súlyon alapuló zsírarány-becslés. Az eredmények azt mutatják, hogy a génvariánsok befolyása megnövekedett az évek során. Számokban ez annyit jelent, hogy a gének a négyévesek közötti méretkülönbségért 43 százalékban felelnek, ám a tízévesek közötti eltérés már 82 százalékban írható az öröklött tényezők számlájára.

Az adatok, amelyek az Obesity című szakfolyóirat legfrissebb számában jelentek meg, a szerzők szerint megerősítik a szakirodalomban korábban bemutatottakat. „Eredményeink azt mutatják, hogy az elhízásra való genetikai hajlam az idő múlásával egyre inkább kifejeződik gyermekkorban” – fogalmazott a kutatás egyik vezetője, Dr. Clare Llewellyn, a University College London epidemiológiai és közegészségügyi szakértője. „Mindez aláhúzza a korai beavatkozás fontosságát, hiszen elengedhetetlen, hogy ellenhatást gyakoroljunk ezekre a genetikai hatásokra a gyermekkori elhízás megelőzésének érdekében” – tette hozzá a kutató.