Osztrák szakértőknek sikerült kimutatniuk, hogy az ásítás gyakorisága összefügg a levegő hőmérsékletével, mégpedig úgy, hogy nagyon melegben és nagyon hidegben ritkábban következik be. A vizsgálatot Jorg Massen, a Bécsi Egyetem munkatársa irányította. Ennek során azoknak az ásítását figyelték meg, akik az osztrák főváros utcán sétáltak télen és nyáron. Az eredményeket egy Arizonában végzett ugyanilyen kísérletével hasonlították össze. A résztvevők mindegyikének olyan képet mutattak, amelyen egy másik ember ásít, kiváltva ezzel a „fertőző ásítás” jelenségét, majd beszámoltak a saját ásítási szokásaikról. Világossá vált, hogy a bécsiek többet ásítanak nyáron, mint télen, míg Arizonában ennek a fordítottja volt a helyzet. Az is kiderült, hogy a fertőző ásításnak 20 Celsius fok körüli kültéri hőmérséklet mellett a legnagyobb az esélye.

A Physiology & Behavior című szakfolyóiratban megjelent eredmények alapján az ásítás sokkal ritkább volt melegebb időjárás esetén – például a 37 Celsius fokos arizonai nyárban –, illetve télen a fagypont közelében Bécsben. A kutatók magyarázata szerint az ásítás „agyhűtő” hatása nem működik, amennyiben odakint a testhőmérsékletnél melegebb van, télen pedig nem feltétlenül van rá szükség. Noha széles körben elterjedt a feltételezés, miszerint az ásítás növeli a szervezet oxigénszintjét, a szerzők figyelmeztetnek, hogy még nem sikerült tudományos bizonyítékot találni e kapcsolat alátámasztására. Szerintük a mostani kutatás azt bizonyítja, hogy a spontán és a fertőző ásítás is segít lehűteni az agyat. Az agy lehűtése javítja annak a teljesítményét, így a fertőző ásításnak akár evolúciós háttere is lehet az osztrák tudósok véleménye alapján.