A kutatók kimutatták, hogy az arc pareidolia elnevezésű jelenség, melynek során az emberek Jézus, Szűz Mária vagy Elvis arcát látják a pirítós kenyérben, a felhőkben vagy más tárgyakban, teljesen normális, és fizikai okokon alapul. „Az emberek többsége azt gondolja, hogy elmeháborodottnak kell lennie annak, aki ilyen típusú képeket lát, ezért általában kinevetik azokat, akik erről a jelenségről számolnak be” – nyilatkozta a kutatás vezetője, Kang Lee, a Torontói Egyetem Eric Jackman Gyermekklinikájának professzora. „Kutatásunk azonban azt bizonyítja, hogy az emberek gyakran látnak nem létező képeket, mert az emberi agy egyedülálló módon arcfelismerésre van beprogramozva, ezért akkor is automatikusan arcként ismer fel dolgokat, amikor csak arcvonásokra alig hasonlító tulajdonságokat lát meg.”

Bár ezt a jelenséget már évszázadok óta ismerjük, nem sokat tudunk a hátterében álló idegi mechanizmusokról. A mostani kutatásban arcokat és különböző betűmintákat néző emberek agyát vizsgálták agyi képalkotó vizsgálattal, és megfigyelték az alanyok viselkedési válaszait. Kiderült, hogy az arc pareidolia nem egyfajta agyi anomáliából vagy képzelődésből ered, hanem a frontális kéreg kombinált működésének eredménye, amely az elvárások kialakításában vesz részt, és jelzéseket küld a hátsó vizuális kéregnek, hogy fokozza a külvilágból érkező interpretációs ingereket.

A Cortex szaklapban megjelent tanulmányukban a kutatók arról is beszámoltak, hogy az emberek az elvárásaik szerint látnak különféle képeket, például bizonyos arcokat, szavakat vagy betűket, ami pedig az agy bizonyos területeit aktiválja, amelyek az ilyen képeket feldolgozzák. A Jézus arcának meglátása tehát a pirítósban teljesen normális agyműködést jelez, és azt, hogy a frontális kéreg aktív szerepet játszik a vizuális észlelésben. A „hiszem, ha látom” mondás így megfordul, és talán úgy igaz, hogy „ha hiszem, látom”.